[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 -Érdekes vagy...-Mondom. Azthittem megijed vagy valami... de nem.
-Hm..Van kedved eljönni velem valahova?-kérdezem vigyorogva, miközben a pultnak dőlök, majd végigmérem.
|
- Kösözönöm.. néz még mindig csodálkozva az ujjaira, majd az órára pillant. - Nekem msot vissza kell mennem dolgozni..- mondja, majd mefordul és folytaja a mosogatást. *Még mindig mögöttem van..*
|
-A jó bűvész sosem fedi fel a titkait senki előtt..-vigyorgok rá.
-De..legalább nem fáj...-Mondom egy újabb menő mosoly kíséretében...
|
Pár pillanatig idjedten nézi az ujjait, majd felnéz.
- -M-mégis.. hogyan..
|
Megfogom a kezét, majd elmosolyodom, és hirtelen az összes eddigi sebe begyógyul. Felemelem az ujját amin friss seb volt, majd lenyalom róla a vércsepppet, ezután vigyorogva pillantok rá.
-Nos?-kérdezek rá. Ha valami olyat mond, akkor biztosan törlöm a memóriáját. Még jó, hogy erre minden tisztavérű képes.
|
Kicsit meglepődik a váratlan fordulaton, elgondolkozik.
- Azt hiszem.. igen. - mondja halkan, motyogva. - Miért?
|
Csodálkozva figyelem az ujjait.
-Hm..Mond csak...Te hiszel a természetfeletti dolgokban?-kérdezek rá viygorogva.
|
- Nem vészes.. gyakran előfordul- mutatja a többi besebtapaszozott ujját.
|
-Ühm nem..bocsi..csak láttam, hogy leesika tányér. És gondoltam, hogy ennek nem lesz jó vége..-Mondom és rávigyorgok.
Felkelek és odasétálok hozzá.
-Fáj?-kérdezek rá. Olyan jó illatú a vére..hm....
|
És.. keres valakit..? vagy segíthetek valamiben..? - kérdezi halkan, közben feláll és kidobja a szilánkokat , majd a vérző ujját fogja.
|
-hmm értem..szép neved van...-mosolygok rá továbbra is azzal a mosolyommal.
~Elpirult....~gondolkozok.. aranyos...
|
Haru vagyok..- nyöszörgi halkan és továbbra is szedegeti a legapróbb darabokat.
*Leon.. olyanismerős a neve.. meg az arca is..* -gondolja magában, amikor ismét felpillant rá és a mosoly láttán zavarbaejtően elpirul.
|
Meglepett tekintete láttán én is hasonlóképp reagáltam. Nem ismerne? Uh..
-Leon..És te?-kérdezem.
-Itt dolgozol? Ha igen akkor gondolom már nem az első eset, hogy eltörsz valamit... megtanulhattad volna, hogy seprűvel söpörd össze a darabokat...-Mondom egy sármos mosoly kíséretében.
|
A fiú a hang hallatára felkapja a fejét. Az idenere pillant, majd az ujjára.
-N-nem.. minden rendben.. jól vagyok.. * Ki ez.? Hogy jött be? *
|
Innen pont odaláttam a mosogatóhoz. Mondjuk egy normálsi ember nem látna oda, de kimondta, hogy én normális vagyok? Egy fehér hajú srác ejtette le épp a tányérokat. Elkezdte felszedni a födlről a törött darabkákat.
~Ajajj így..~
Ennyi.. És már érzem is a vérének finom illatát. Bár tisztavérű vagyok és tudom magamat kontrollálni mégis szinte vonz az illat. Nagyon finom...
Felkelek, majd elindulok arra felé. Ha lenne bárki is aki megakarna állítani akkor sem mernének. Ez az előnye annak, hogy híres vagyok.
Mikor odaérek hozzá leguggolok elé.
-Megsérültél?-kérdezem tőle a valószínűt, egy mosoly kíséretében. Próbálok kedves lenni. nem lenne jó elijeszteni.
|
A csörömpölés akonyha irányából jött. Az ezüsthajú fiúcska egy óvatlan mozdulat miatt leverte az egyik tányért, ami szilánkokra tört. Gyorsan leguggolt és elkezde kézzel felszednia darabkáákat. Minnél gyorsabban, hogy a fönőke ne vegye észre..
* Végem van..!*
|
A bandával épp a pizzériába tartottak nevetgélve. Név szerint: Leon az énekes, Dylana dobos, Kyle a gitáros, Cherry aki ha kell gitározik, és ő szokott besegíteni a magasabb hangoknál. Nem hiába. Egy zenész bandájából sem hiányozhat egy lány tag. Leon hátul balagott a menedzserével jobbról, balról Cherryvel. Ryell. Ő a menedzser, aki nem mellesleg sokat szokott Leonnal együtt lenni. Bementek a pizzériába, minden szem rájuk szegeződött, majd az egyik pultközelben lévő helyet foglalták el. Dylan szeret mident maga intézni, így én leültem az asztal külső felére. Ugyana za felállás, mint amikor bejöttünk. Dylan hívta a felszolgálót. Szinte ujjongva, csilogó tekintettel lépett elém a kis srác. Felvette a rendelést, majd uyganúgy visszaugrált a pulthoz. Hát igen. ez van, ha az ember híres. Felsóhajtottam, majd hátradőltem és vártam a Hawaii pizzám. Egyszer csak valamilyen csörömpölést halottam. Nemtudtam mi lehet, így csak a hang irányába sandítottam, hátha látok valami érdekeset.
|
Haru szokásához híven,. épphogy beér a munkaidejének kezdetére. Gyors léptekkel hátramegy, majd leveszi a kabátját és felveszi a munkaköppenyt. Lihegve a mosogató elé áll, ahol már felvannak halmozódva akoszos tányérok, poharak, ezért gyorsan nekilát.
|
-Kaiji urfi...- Mosolyodott el majd füle mögé söpörte haját.Kissé félénken félrenéz majd elkezd motyogni.
-Ni-nincs kedve...i-inni egy ká-kávét....urfi?- Remegő hangját a szél susogása nyomja el melytől arcán vöröskés pír jelenik meg melytől még szégyellősebb lesz. Próbálja tekintetét levenni Kaiji szeméről majd inkább elfordul.
-Ideje lenne elindulnom haza...- Lassan elkezd elindul közbe várja a fiú reakcióját mégis mit fog lépni.
|
|
A fagy és a forróság találkozása mindig viharral kísértetik - mily' ironikus.
- Kaiji Mine... - hallatszott a halk, motyogásba fúló név. Kaiji megeresztett egy halvány mosolyt és kezét elemelte a másikétól - úgy mintha tisztában lenne vele, ha tovább tartja fogva azt, akkor sosem lesz képes elengedni. - Nem indulni készültél? - kérdezte továbbra is alig hallhatóan, habozva.
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
