[35-16] [15-1]
*Matsu röpke két óra alatt bebarangolta Haruval az egész állatkertet. Megmutatta neki a kedvenc helyeit, megnéztek minden állatot és még a kvízt is kitöltötték közben, amit korábban a jegyvásárláskor kapott. Már csak a jegesmedvék voltak vissza.* -Nézd, ott is vannak! *gyorsított léptein Haru kezét fogva, hogy mihamarabb a korláthoz érhessenek* -Szóval az utolsó kérdés az, hogy hol őshonosak ezek a fehér szőrű mackók? Hmmm....*Matsu gondolkodóra fogta miközben a ceruza végét rágta. Odahajolt az ismertetőhöz és elkezdte olvasgatni*
|
-Hmm..hát a pingvinek cukik, de nemtudom....-gondolkoztam el.
-Igen, köszi, szívesen megnéznék mindent és...-kezdte, mikor Matsu megcsókolta, amit viszonzott is neki. Ő sem igazán törődött a többi emberrel.
Az " egyszer élsz" életfelfogásban az a jó hogy azt csinálsz amit akarsz... kár hogy Haru csak néha gondolkozik így...
-Én is szeretlek!-mondtam halkan, kissé elpirultam, mert azért mégiscsak emberek, de attól még nemzavartattam magam. Kézenfogva indultunk el valamerre...
|
-Ha jól láttom a szemeid szeretnél egy pingvint, ugye?! *fogta mosolyogva karon Harut*Persze, mejünk! Azt akarom, hogy megismerd az egész helyet, ha már eddig nem volt rá alkalmad! Rengeteg része és állata van még ennek az óriási helynek...ha pedig te látni akarod, akkor elvezetlek benne téged, mert...*megállt a fiú előtt és megcsókolta. Matsut nem zavarta a nyílvánosság és az, miként néznek rá emiatt. Volt aki nem is törődött velük, míg mások megvetéssel vagy undorral tekintettek rájuk.*...szeretlek...*kacsintott rá, majd összefonta ujjaikat és kéz a kézben húzta maga után a fiút*
|
Csak mosolygott. Megsimogatta az állatka fejét, majd adott még neki a kajából. El is fogyott mind.
-Igen... Nekem nagyon tetszenek...-mondtam, majd figyeltem ahogy a kis pingvin elveszi tőlem az ételt.
-Aham. Ő olyan kis félénk...-mondtam bólogatva majd kidobtam a zacskót.
-Ha akarunk mehetünk megnézni a többi állatot is...-mondtam, miközben figyeltem ahogy a gyerekek etetik az állatokat....
|
*Matsu fejét vakarva figyelte ezeket az állatokat. Pingvinek...elég érdekes fajnak tartotta őket...* -Végül is aranoysak, ha úgy vesszük...és úgy látom meg van a kedvenced is...*mosolygott a fiúra*
|
Haru követte Matsut és bólogatott.
-Már említetted...-mondtam halkan nvetve, majd előre futottam. A korlátnál megálltam.
-Jaj de édik!!!-mondtam nagyranyitott szemekkel.
-Jaj de aranyosak....-mondtam és csak bámultam ahogy totyognak.
Többen is voltak a kerítés mentén akik etették őket. Rájöttem, hogy nekem is van eledelem nekik. egy kicsit kivettem a tasakból, majd kinyújtottama tenyerem, mire hárman odajöttek hozzám. Minden madarat etetett valaki. De volt egy aki nem jött oda senkihez. Adtam a körülöttem lévőknek pár darabot, majd arébb mentem, és elkezdtem csalogtani azt a legkisebb madarat ami ki volt rekesztve.
-Gyere ide...-suttogtam. A pingvin ide-oda járkált, majd lassan közeledett felém. Odanyújtottam neki az eledelt, mire félve vette el. Megsimogattama fejét.
-Aranyos madár...jól van....-mondtam halkan....
|
-Rálépett? *hökkent meg ezen a válaszon* -Már megbocsáss, de egy igazi vadbarom lehetett a fazon...ilyenre még én se lennék képes....*mondta meggyőző hangon miközben átsétáltak a pingvinekhez* -Nos, itt is vannak ezek a kis frakkos madarak...ha azok vagy...mik ezek egyáltalán? *nézte a togyogó pingvineket* Olyan kis esetlenek...*nevette ki a mozgásukat*
|
-Aham igaz...-bólogattam, majd követtem Matsut.
-Hááát... A hörcsögöm? "Valaki véletlenül" rálépett Eltonra, ugyhogyazóta nem is volt állatom. Macskát meg már nem mertem háziállatnak tartani. KItudja mitörténhetett volna vele....-fintorogtam. Sokszor láttam amint Ryan állatokat kínoz a bandájával, ugyhogy... sóhajtottam magamban.
-Akkor gyerünk pingvinezni!-mosolyogtam.
|
-Hát, nem igazán lenne előnyös, ha én otthon tartanék egy állatot...az én munkaidőmmel csak kipurcanna otthon egyedül...így sokkal jobb, Jim az enyém, imádom, de tudom, hogy neki jobb itt! Meg amúgy is társaságban van...*mutatott a többi majomra, majd a maradék nasit is a kezébe öntötte és benyújtotta Jimnek*...ők meg az újak, ha jól sejtem...eddig nem láttam őket...*figyelt fel egy kupac másik szőrű majomra. Nagyon tetszett neki az új csapat is, szemén látszódott a lelkesedés és az izgalom*...na, de majd visszafelé még megnézlek Jim...*dögönyözte meg a makit, majd megragadta Haru kezét*...nézzük meg azokat a pingvineket is....*mosolygott rá*...és mi lett amúgy a hörcsögöddel? Mert azt nem nézem ki belőled, hogy elfelejtetted megetetni...
|
Figyelmesen hallgattam Matsut.
-Értem...-bólintottam.
Csak mosolyogtam azon, hogy Matsu majma hogy ragaszkodik hozzá.
-Ha szereted az állatokat akkor jó, ha van.. Az állatok okosak. Nekem régen volt egy aranyhörcsögöm. Olyan két hétig volt meg...-gondolkoztam el.
~Aztán Ryan rálépett "véletlenül"...
-Bár én a szoba állatokat szeretem jobban, mert azok ott lehetnek veled...-mondtam.
-De az jó, ha tudod, hogy van aki miatt jöhetsz az állatkertbe. Jim is ranyos..-mosolyogtam.
|
-Igen, ha tehetem heti egyszer biztosan kijövök, de mostanában eléggé elhanyagoltam szegényt...*simította meg Jim fejét, mire a maki lelkesen ugrándozni kezdett, majd megragadta Matsu ujjait és lelkesen játszani kezdett velük* -Körülbelül három éve látogatom már...akkor költöztem a városba...eléggé magányos voltam úgymond, kellett a társaság és csak véletlenül tévedtem ide először...mindig is szerettem a majmokat és akkor, hosszú idő után ez a kis szörgombóc csalt mosolyt az arcomra...másnap megint visszajöttem és ő megint hasonlóképpen jó kedvre derített...aztán a kezembe nyomtak kifelémenet egy szórólapot az örökbefogadásról...tudtam, hogy nekem ő kell...elintéztük a papírokat és három hónapig szoktatásra jártam ide...utána Jim elfogadott és megjegyzett magának...de ez csak néhány állatnál lehetséges... oroszlánt is lehet örökbe fogadni, de azokkal nem előnyös a társalgás...*mondta nevetve*...igazából az adomány miatt van ez az egész...azzal, hogy örökbe fogadunk például egy majmot egy bizonyos összeggel hozzájárulunk a neveltetéséhez...így maradhatott fenn ez az állatkert is...a sok támogató révén és...áuuu...Jim....*érezte, hogy a majom megharapta az ujját*...adok még kaját ha kell...ne legyél féltékeny, hogy nem csak rád figyelek....*szórt a kezébe egy kis nasit és benyújtotta a makinak*
|
-Dejó, köszi!-moslyogtam rá, majd követtem őt.
-Értem...-bólogattam lelkesen.
-Aranyos állatka...-mosolyogtam még mindig, majd odamentem Matsu mellé.
-Akkor már sokszor voltál itt...-mondtam ámulva.
-És mikor lettél te a gazdája?-kérdeztem tőle miközben Jimet figyeltem ahogy habzsolja az eledelt.
|
*Két zacskóval a kezében jött vissza és az egyiket a fiú kezébe nyomta.* -Vettem pingvineknek való kaját is... *mosolygott a fiúra* -Rendben, csak kövess! De ha még nem voltál állatkertben akkor az egészet be kellene járnunk! *fogta karon a fiút* -Mindent megnézünk a pingvinek és majmok után! *kiáltott hangosan, mint egy kisgyerek* -Erre gyere, itt vannak a makik! *mutatott egy nagy ketrec felé. Ahogy odeléptek Matsu csillogó szemekkel lépett közel a rácsokhoz.* -Jim! *kiáltotta el magát egyszer-kétszer mire odaugrált egy majom vidáman és hangosan.* -Jim ő itt Haru! Most őt tartom otthon helyetted...*suttogta a makinak miközben mosolyogva mutatott a fiúra* -Haru, ő itt pedig Jim, a majmom! *mutatott az állatra, majd egy kis táblácskára a ketrec alatt. A táblán a majmok fényképei voltak feltüntetve egy-egy névvel illetve a ,,tulajdonos" nevével.* -Ebben az állatkertben úgymond örökbe lehet fogadni állatokat! Persze, haza nem vihetjük őket, még igazából a ketrecből sem vehetjük ki a majmokat és egyéb állatokat, csak évente egyszer, a nyílt napon mehetünk be a gondozókkal. Ez olyan névleges örökbe fogadás, de akkor is...*nyúlt be a rácson és megsimogatta Jimet az álla alatt*...ez a kis majom az enyém! *adott neki egy kis nasit*
|
Csak hallgatta ahogy út közben Matsu énekel. Mikor megjöttek ő is kiszállt, majd figyelte ahogy Matsu távozik.
~Jimi?~Nézett a fiú után.
~Ő tudja...~Vontam válalt.
-Pingvineeekk....-nézett csillogó szemekkel a térképre.
Mikor Matsu jött vissza megszólalt.
-Akkor te tudod mi merre van igaz? Először menjünk a majmokhoz, aztán a pingvinekhez jó?-kérdeztem mosolyogva.
-Még nem voltam állatkertbe....-motyogta magának mosolyogva.
|
*Egy háromnegyed órás út után már itt is voltak az állatkertben. Matsu idefelé hangosra csavarta a rádiót és vele együtt énekelte az ismert slágereket. Szeretett kocsikázni, de még inkább imádta, ha megérkezett oda, ahova tartott.* -Itt is vagyunk! *hajtott be a parkolóba, majd egy helyet találva magának beállt és leállította a motort.* -Akkor fedezzük fel azokat az állatokat! *szállt ki az autóból és bezárta azt* -Megyek veszek jegyet meg nasit a majmoknak. Meg akarom etetni Jimit! *kacsintott a fiúra, majd eltűnt a jegyárusító bódéban*
|
[35-16] [15-1]
|