[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Értem... nos hát.. itt az idő... Én nem tartalak vissza, és ha netán testőrök is kellenének...mi itt vagyunk... - mosolyogtam tovább. - És akkor hogy állsz a barátokkal, vagy barátnőkkel...? - figyeltem továbbra is érdeklődve. - Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
|
Reiko Hagane
Bólintottam arra ahogy a fiú megismételte a kék szót majd hallgattam tovább és próbáltam szépen sorra válaszolni a kérdéseire.-Nos alkalmanként dolgoztam mindenfélét amire megkértek,és magántanuló voltam.Feleltem bár szívesen járnék/jártam volna iskolába de nem lehetett.Mindig elzárva éltem a külvilágtól és borzalmas volt így sokmindent szeretnék megtudni ami itt zajlik a nagyvilágba és amikről eddig lemaradtam.
|
A kék... - ismételtem meg halkan, de mosolyogva. Micsoda véletlen. - Szóval te ilyen nyugis fajta vagy... - állapítottam meg, bár még sokat kell róla tudnom, hogy biztos legyek benne. - Na és dolgozol valahol? Vagy szeretnél dolgozni? A közelbe jártál iskolába vagy magántanuló voltál? - kérdezősködtem tovább, mert láttam, hogy inkább csak az a rövid választ adok típus. Ami persze nem baj.
|
Reiko Hagane
Egy kis idő után rápillantottam a fiúra majd válaszoltam a kérdésére.-Hm hát hobby?....-Szeretek sétálni és csodálni a természetet,na meg mindenféle érdekes helyet felfedezni.-Ja és kedvenc szín...hm a kék.Feleltem kis mosollyal immáron a fiú szemeibe nézve.
|
Csöndesen hallgattam, de sejtettem, hogy a múltjáról majd tereli a témát, hisza homlokára van írva, hogy nem bővelkedik szép emlékekben. - Hmm..értem... Na és van valami hobbid? Kedvecn szín netán? - mosolyogtam rá, mert ezzel is beérem. Az ágyon könyökölve figyeltem, ahogy apárnák közé bújt folyton, mintha csak szándékosan kerülné a tekintetem.
|
Reiko hagane
-Hát nem hagyhatom,hogy így elkényeztetve legyek meg aztán így is elég puhány és gyenge vagyok.Mosolyodtam el picit zavartan és szomorkásan de aztán újra vidámságot tükrözött az arcom.Mikor Hedi mondta,hogy meséljek magamról kissé megint mélabús lettem.Nem szerettem felhánytorgatni a múltam,főként,hogy nem is emlékszem belőlle jó emlékekre igazán.Sóhajtottam egy nagyot és a fiúra néztem.-Hát nem nagy szám az eddigi életem...tulajdonképp semmi érdekes nincs benne szóra sem érdemes...Motyogtam halkan és ismédt elfeküdtem a párnák közé.
|
Hát tudod... ennek most nem örülök... szívesen megfürdettünk volna... - mosolyogtam rá, miközben végig simítottam mellkasán. - Dehát, ha nem, hát nem... Na de ha már...velünk laksz... alig ismerünk..mesélj magadról... - néztem a szemeibe kíváncsan.
|
Reiko Hagane
Feküdtem békésen az ágyban és pihiztam.Közben elgondolkoztam azon,hogy hogy is juthattam el idáig és,hogy mekkora mázlim volt,hogy életbe maradtam.Felpillantottam Hedire.-Ehh ugyan....azért megtudok fürödni nem vagyok teljes mértékben haszontalan.Mosolyodtam el halványan és felültem az ágyban.
|
Mosolyogva figyeltem, ahogy kezd visszatérni belé az élet. De nem is csoda, ez egy ritka gyógynövény a teában, és bár a vámpírokra nem hat, régen, gyakran ezekkel tartották életben az áldozatokat, hogy később is jók legyenek. - Nyugodtan aludj... majd mi megfürdetünk... - vigyorodtam el, de nem szándékosan.
|
Reiko Hagane
-Köszönöm nagyon kedves vagy.Feleltem mosolyogva és mikor megemlítette azt,hogy itt ott koszos vagyok kicsit én is belepirultam.Figyeltem ahogyan kisétált Heinrich majd a bátyjára pillantottam.Hallgattam a mondandóját szépen csendben,közben iszogattam a teát.-Hiszek nektek.Feleltem halkan egy kis mosollyal és szépen lassan meg is ittam a teát majd a bögrét az éjjeli asztalra helyeztem.Elnyúltam az ágyban akár egy kismacska és felszusszantam jólesően.
|
Amíg iszogatod, készítek egy kis forró fürdőt... mert hát... itt ott ugye..piszkos lettél... - pillantottam oldalra zavartan, mert hát mind tudjuk milyen koszról van szó. Aztán felkeltem, de mielőtt kimentem volna Hedi közölte velem, hogy Rei még maradni fog. Erre nagyon széles vigyor ült ki az arcomra, majd úgy is mentem ki készülődni.
Mielőtt azt hinnéd hazugok vagyunk, tudnod kell, hogy abban igazam volt, hogy esténként idióta, beképzelt részeg bandák járkálnak arra felé, de amúgy mindenfelé... és nemfélnek egy kis balhétól... de most már biztonságban vagy... - mosolyogtam rá, aztán hagytam, hadd igya a teáját, elvégre mind azt szeretnénk ha jobban lenne.
|
Reiko Hagane
Bólintottam egyet egy kis mosollyal én is,és élveztem ahogy gyengéden simogatott.Tényleg kezdtem jobban megbízni bennük hiszen láttam rajtuk,hogy nem akarnak szándékosan ártani nekem.Hedi lenyalta a nyakamról a vért és nagy meglepetésemre a sebem be is gyógyult és már nem is fájt ott.Elmosolyodtam ezen majd öcsce is bejött és hozott nekem teát.Felültem nehézkesen majd átvettem tőle az italt és rámosolyogtam.-Köszönöm ez kedves tőled.A számhoz emeltem a bögrét és lassan,óvatosan belekortyoltam.Valóban nagyon finom volt és átmelegített mivel kicsit fáztam is a vérhiány miatt.Szépen csendben iszogattam a teát és néha néha rájuk pillantottam.
|
Hamar elkészültem a forró itallal és egy fekete bögrébe vittem be neki, miközben elkevertem benne a cukrot, ami gyorsan feloldódott benne. - Itt a fincsi tea... megiszod, alszol rá egy nagyot és holnapra kutya bajod... - mosolyogtam, aztán letérdeltem mellé az ágy szélénél, és odanyújtottam neki. - Ülj fel, nehogy leöntsd magad... - néztem rá kedvesen.
Dehogy okozol... ha csak álmunkban nem akarsz levadászni. Na nem mintha mi olyan sokat aludnánk... - engedtem meg egy halvány mosolyt, miközben tovább simogattam a hasát. De még mielőtt Heinrich bejött volna, lenyaltam a nyakáról a vért és a nyálamtól összeforrt, majd eltűnt a két kisvágás. - Örülök, hogy maradsz... Jó dolgod lesz itt, meglásd... - simítottam végig az arcán, és ekkor lépett be Heni. Sajnáltam, mert most minden jóról lekellett mondania. És bár arcán nyoma sem volt a szomorúságnak, ismerem... tudom, hogy ezt megjegyezte.
|
Reiko Hagane
Nem mondtam semmit egyenlőre csak megráztam a fejem ezzel jelezve,hogy nem haragszom igazából sosem haragudtam senkire se az eddigi életem során.Még a gonosz nagybácsikámra se aki szörnyű dolgokat tett velem,egyszerűen ilyen vagyok.Hallgattam tovább a fiút és mikor említette,hogy megkedvelt csak pislogtam meglepetten rá.A marasztalásra meg halkan megszólaltam.-Tulajdonképp úgysincs hova mennem,szóval ha nem okozok gondot...Feleltem és a szemeibe néztem egy röpke pillanatra,aztán lehunytam a szemeimet.Eléggé elgyengültem most és a sebem is fájt még mindig.A vérem illata csak úgy beborítrotta az egész szobát.
|
Sóhajtottam, mert ezzel már tudatosult bennem, hogy én ma már nem kapok vért, ami majd még komoly gondot fog jelenteni. Nyüsszentettem egy halkat miatta, aztán felöltöztem, mert mamár kielégülni sem fogok. Miután elkészültem kimentem a konyhába egy csésze gyógyteáért, ami Reinek tökéletes, hogy holnapra jobban legyen. - Nem igazság... mindig én maradok ki mindenből... - nyafogtam magamnak, miközben forraltam a vizet.
Sajnálom... - mondtam halkan, kissé szomorúan. Aztán betakartam, de a takaró alatt tovább cirógattam a bőrét. - Tudom, nem épp a megfelelő pillanatkor mondom...de... azt hiszem megkedveltelek... - feküdtem mellette és felém fordítottam, hogy egymást tudjuk nézni, legalábbis én őt. - Örülnék...ha..maradnál pár napig még... - néztem a szemeibe. - De persze több ilyen baleset nem fordulna elő... - szögeztem le. Láttam rajta, hogy fél, de arca mégis azt mutatta, hogy valamennyire bízik bennem ,vagy abban, hogy minden jóvá fordul.
|
Reiko Hagane
Egy pillanatra el is vesztettem az eszméletem a vérhiány miatt,így pár perc kiesett.Kis idő múlva magamhoz tértem és éreztem még jócskán a fájdalmat a nyakamnál.Volt ott eg yvágás amiből még csordogált a vér.Heydrich odajött és bűnbánatos tekintettel nézett rám.Én félénken pillantottam rá mert mitagadás kicsit megijedtem.-Megvagyok...Motyogtam halkan és immáron tudatosult bennem,hogy ők tényleg nem emberek hanem vámpírok.Ettő a gondolattól megremegtem és összébbhúztam magam.
|
Még éppen, hogycsak belekezdtem a dologba, mikor Heydrich váratlanul betámadta Reiko nyakát. Meglepődtem, mert azt hittem csak épp hogy kortyolunk belőle, hiszen életben akarja tudni. De nem így volt. Annyira élvezhette a vérét, vagy talán annyira éhezett már, hogy mohón szívta tovább, és Rei egyre rosszabbul volt. Hedy szemei vérvörösek voltak, de ez normális, mikor épp a vért vesz magához. - Heydrich elég. - szóltam rá, de megse hallotta. Kihúzódtam a fiúból és szétszedtem őket, ami egy kisebb vágással járt a fog helyén. Reit arébb toltam, és Hedit meg lefogtam, hogy ne érje el.
Öcsémnek már jócskán volt része ilyesmikben, így tudta mia teendő. Leszedett Reiről és lefogott, míg a másik az ágy szélén pihengetett. Eleinte még erőlködtem, de egyre jobban visszatért belém az "emberiség", így később lenyugodtam, és erősen zihálva, töröltem le a szám. Heni leszállt rólam, én meg a fiúhoz ásztam és megsimogattam az oldalát. - Reiko... jól vagy? - suttogtam bűnbánó tekintettel.
|
Reiko Hagane
Éreztem ahogy belémélvezett,majd pihegtem egy picit kissé fáradtan.Igen engem már 1 menet is kitudott fárasztani főként mivel Hedinek igen nagy adottsága volt ott lent.Hedi szépen elfeküdt és engem is húzott maga után így én a mellkasán pihengettem.Nemsok időm volt mert Heni kissé már türelmetlenkedve jött oda,hogy ő is élvezhesse a helyzetet.Alig tudtam párat szusszanni és éreztem ahogy már bennem volt.Nem is húzta az időt elkezdett mozogni én pedig újra nyögdécseltem halkan és vonaglottam szépen a ritmusra.Egészen élveztem mikor Heydrich egyszer csak a nyakamhoz hajolt és belémmélyesztette hegyes fogait.Itt kicsit felsikítottam mert váratlanul ért és kissé fájt is.Éreztem ahogyan elkezdte inni a vérem,hátamat cirógatva közben.Én nyögtem remegtem a fájdalomtól és az élvezettől egyszerre,viszont mivel jócskán csak kortyolt a véremből így mégsápadt lettem és elkezdtem szédülni.Az ájulás határán voltam és csak nyöszörögtem halkan.
|
Woah... - figyeltem, ahogy majdnem eltalálta a párnát, de végül előtte fojt le. - Oh, de kár... - sóhajtottam, aztán mosolyogva figyeltem őket tovább. - Én jövök! - szóltam végül, mert így igazságos. Hedi is bólintott, miután a fiúval egytt elélvezett. Kicsúszott belőle és nem törödve, hogy ott a folt, elfeküdt az ágyon és magára húzta a fiút. Most én jövök. Izgatottan mögé másztam. Hedi hátán feküdt, és Reit a mellkasára húzta. Én pedig ugyanúgy, ahogy Hedi, felhúztam kutyapózba Reikot, és úgy hatoltam belé. Már nem vigyáztam annyira, hiszen Heydrich előttem már teljesen kitágította. Szóval hamar el is kezdtem mozogni.
Reivel együtt értem el a gyönyörkapuit. - Köszönöm... - suttogtam, majd nem sokkal később Heni már megszólalt, hogy ő is szeretne. Mit tehetnék, így fer a dolog. - Nyugi... ő már nem olyan veszett, mint én... - mosolyogtam, miközben eldőltem és őt magamra húztam. Heinrich pik-pak megtette a dolgokat. Mire szusszantam egyet, már Reiben volt és éreztem, ahogy Heni miatt, rajtam vonaglik a fiú vékony teste. Mit mondhatnék, izgató volt, de most más vette el az eszem. Nem akartam, de egy hét után mindig szomjas leszek, és ígyis türelmesek vagynuk abban a pár napban. Szóval oldalra döntöttem a fejét és hegyes szemfogaimat a nyakába mélyesztettem, és elkezdtem inni a vérét, közben a hátát cirógattam, de éreztem, hogy egyhamar nem fogom abbahagyni.
|
Reiko Hagane
Nyögdécseltem tovább egyre intenzívebben de valamilyen szinten visszafogottan.Hallottam ahogy ő is megengedett magának pár férfiasabb nyögést amin picit elmosolyodtam.Mikor a hasamhoz nyúlt és végigcirógatott rajta kicsit hátravetett fejjel sóhajtoztam,majd magához húzott és neki simultam.Adott néhány puszit a szám szélére,én pedig már éreztem,hogy mindjárt elérem a csúcsot.Még pár megmozdulást hajtott bennem végre majd egy hangosabb sikolyszerű nyögéssel elélveztem,és apró testem picit összecsuklott.
|
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés