[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Kissé elmosolyodik majd lehajol és felvesz egy jégrózsát. Kezei közt pillanaok alatt elolvad a rózs majd vissza feláll és látja, hogy a fiú a kezét felé nyújtja. Flélnkez hozzáér a kezéhez majd a szemeibe néz.
-Hogy hívják önt?...uram-
Kérdi közbe érzi ahogy a forró keze találkozik a vámpír jéghideg kezével. Kellemes langyossá változik a 2 ellentét keze melytől kissé meglepődik.
|
 A tócsában ujjabb rózsák gyöngyöznek fel és kelnek új táncra. Kaiji halkan felnevet. Az esernyőn visszhangot ver a külvilág, de nem ér hozzájuk... Most nem.
- Nem hinném, hogy én meg a csirke közeli rokonságot ápolnánk... Esetleg sült bőregeret, de azt meg kétlem, hogy finom volna - a szív alakú medál kicsusszan inge nyakából és ide-oda himbálózva keresi helyét. Kaiji lassan Noa felé nyútja a kezét, de nem érinti meg a másikat... A múltkor se lett jó vége. Lehet, hogy egy tisztavérűt végül egy nemes fog megszelíditeni?
|
Elmosolyodik és halványka pír jelenik meg az arcán mejtől könyedten sóhajt fel.
-Hát annyi biztos, hogy pirítótt csirkét csináltam volna belőled...-
Lágy szellő fújja meg haját mely arcát eltakarva csak a 2 vörösen izzó szemét lehet igazán látni melyben egyre nagyobb tűz ég mintha az eddig a hamu alatt lévő parázs új életre kelt volna és régi formáját láthatnánk amint kecsesen táncolnak a levegőben. Kissé belljebb áll az esernyőben mert érzi hátát már megint éri az eső. Zsebeire dugott kézzel néz maga elé és közbe elmélkedik azokról amiket mondott a vámpír.
|
Rekedten tüsszent egyet és elmosolyodik.
- Kösz, Noa - ejti ki felelőtlenül a becenevet és egy újabb kirohanástól tartva inkább másfele néz. - Mindenesetre abban igazad van, hogy én maximum jéghűtöt tudnék csinálni magamból. Hahh. Legalább összeillünk; én és a képességem - gondolkozik el hangosan. - Azért örülök, hogy a végén mégsem kellett megküzdenünk.
|
Félmosoly kiül az arcára majd odamegy a fiúhoz és visszafordítja. Kezébe nyomja az esernyőt majd kezeit a mellkasára rakja. Szeme tűzlő vörössé változik és rálehell a ruhájára melyből a víz lassan elkezdett elpárologni. Pár perc elteltével a tisztavérű ruhája teljesen száraz lett.Kissé hátrébb húzódik a vámpírtól majd a szemeibe néz.
-Nekem nem okoz gondott, hogy száraz legyek de számodra már igen...-
|
Tekintete egy maró pillanatra találkozott a másik mélybarna szemeivel. Ujjai a másodperc törtrészében érintették az esernyő szélét, de aztán visszahúzta kezét.
- Nekem már úgyis mindegy.. Te legalább megszáradtál - fordított hátat. Keze kecses intésre lendült. - Bocs. Nem akartam a lelkedbe tiporni, egyszerűen ilyen az én formám... Gőgös - hát... nála ez felért egy sajnálommal.
|
Tekintetét az égre szemezi mely borult és sötét. Hajából kicsavarja a vizet majd vissza bemegy a pizzázóba. Összepakolja a cuccát majd kimegy és kinyit egy esernyőt. A fiú felé nyújtja kezében az esernyőt.
-Vedd el. El ne ázz...-
Suttogja halkan közbe a fiú alatt lévő tócsát figyeli ahogy a a szépséges jégrózsák elolvadnak és e gyönyörű virágból semmi se marad meg.
|
- Nincs szükségem szolgára... Viszont igen finom volt a véred - a rózsák bágyadtam folynak szét a rajtuk kopogó esőcseppektől. Néhány kopottas épület közé telepedett a világ s lassú keringőbe kezdett a macskaköveken. Kaiji arcára és vállára ezüstös tincsek tapadtak. Ott volt az ajkain az az egyetlen szó, amit évek óta nem mondott ki... Az az egyetlen "sajnálom"... Újabb villám szaladt végig az ég cérnáján megvilágítva a két vámpír sziluettjét.
|
Becsukja a szemét majd ellöki magától a fiút és feláll. Szemében határozottságot mégis enyhe félelmet lehet észre venni.
-Azért mert tisztavérű vagy nem leszek a szolgád. Lehet, hogy erősebb és tapasztaltabb vagy nállam...de van bennem annyi gerincesség, hogy nem hagyom ,hogy a véremet bárki is megkóstolja.-
Vérző ajkait megtörli kezével majd lenyalja.Tekintetét a fiúra szegezi ismét és elmosolyodik.
|
- Mmm... - gondolkodott el a másikat fürkészve. Látta, hogy mennyire fázik a fiú, de nem különösebben törődött vele, ahhoz ő már túságosan kevés volt, hogy mások érzéseivel foglalkozzon. Hüvelykujját a fiú ajkára nyomta s hagyta, hogy éles körme véres csikot hasítson a puha bőrbe. - Sanamoto Nowaki... - ismételte halkan a nevet, majd hirtelen előrehajolt és nyelvével végignyalt az apró seben. Különös melegség áradt szét ajkain.
|
-Sanamoto Nowaki...uram..-
Próbálta tekintetét máshova terelni csak ne lássa a tisztavérűt. A vámpír érintésétől elkezdett fázni, ajkai elkékültek és bőre kissé lesápadt. A szakadó esőben tuhája kezdett átázni, haja lelapult és folyt belőle a víz. Teste kissé megremeg a hidegtől mely a fiúból árad. Érezte, hogy erősebb nálla így próbálta elkerülni a konfliktust és inkább megteszi amit szeretne csak, hogy vissza kaphassa csendes, magányos, szürke napjait.
|
- Szeretem, ha valakiben van tűz - mondta ajkán még midnig azzal a jellegzetes, kaján mosollyal. A hirtelen beálló csendet csupán a zápor tompa zúgása nyomta el. Valahol a távolban feldördült az ég. Cseréljünk lelket. Kezei átszelték az esőfüggönyt és újból helyet kerestek a másik állán, ezúttal erőteljesen megemelve annak arcát. Az esőtöl összeszűkült szemmel tette fel monoton parancsát. - Mondd meg a neved - hangja szigorú, metsző.
|
Light szemei kikerekedtek. Felhúzta a fiú pólóját és meglátta, a vörös rózsát. Kétség sem férhetett, hogy egy tisztavérűvel van dolga.Elveszi azonnal a kezét és fejet hajt előtte.
-Elnézést kérek uram...-
Félrenézve hajolt meg a fiú előtt melytől gyengének és sebezhetőnek érezte magát.Vöröslő tekintete visszaváltozott a sötét mély barna színre. Tekintetét a betonra szegezte és nem mert felnézni a tisztavérűre. Szinta megfagyott benne a vér ahogy érezte, hogy a vámpír tekintete rá szegeződött.
|
Készségesen követi a másikat s furcsamód, ahogy jéghideg keze találkozik a fiú felhevült ujjaival nem harag árad szét benne, amiért hozzáért, hanem valami különös, megmagyarázhatatlan izgalom...
- Úgy hiszem alulmaradnál egy tisztavérűvel szemben és mint mondtam, különben sincs okod itt pattogni - ujjai a másik állára tévednek s végigsimítják kipirult bőrét. Kaiji alatt a víztócsából jégrózsák kapaszkodnak felfelé - ezt a képességet köszönheti tiszta vérének; a fagyot.
|
Leteszi a tálcát majd vissza megy a fiúhoz. Körülette forr a levegő szinte megégeti az ember bőrét e forróság.Megfogja a fiú kezét és kihúzza a pizzériából az utcára. Arcán folyó vízcseppek pillanatok alatt felszárad, testéből árad a düh.
-Nem tűröm, hogy bárki is ilyen megalázóan beszéljen velem. És az, hogy te is vámpír vagy az engem nem érdekel de ha jót akarsz magadnak elmész most.-
Néz a fiúra közbe próbálja csillapítani haragját.
|
Arcát tenyerébe támasztja. Mély morranás tölti meg torkát.
- Ejnye, cicus elég forróvérű vagy, nem gondolod? - teszi fel a kérdést halkan, de mégis elég hangerővel ahhoz, hogy a másik tökéletesen értse. Hangja fagyos, mint mindig. - Azt hittem az a szabály, hogy a vendégekkel jól bánunk. Tettem én bármit is ellened? - nevet. Megissza a maradék kólát is és feláll. Körme egy darabon apró vonalat hasít a pultra. Se lőre, se hátra.
|
-Vigyázz, hogy beszélsz...nemesi családból származok úgyhogy ne csinálj semmi galibát..-
Szeme vörösen elkezd izzani melyben mintha apró szikrából lobogó órástűz keletkezett volna.Félresöpri a fiú haját fülétől és odahajol.
-Ha vérre fáj a fogad akkor takarísd el magadat innen minnél hamarabb...Ne várd meg míg én teszlek ki...édes-
Elhúzódik majd sunyin elkezd mosolyogni. Felveszi a tálcát és vissza megy a pulthoz.
|
Halkan felkacag s hangjába, mintha gyöngyök koccannának egymással.
- Édes vagy. Nem szoktam enni... - szeme sejtelmesen felcsillan. - Egyébként te magad is vámpír vagy, nem? - korytol bele rezzenéstelenül a kólájába. Szájában az undorítóan édes íz keveredik a magánnyal.
|
Félmosollyal és vörös fejjel bólintott majd vissza ment a pulthoz.
"Hát ez eléggé hirtelen jött...és még most is alig tudom felfogni.."
Elmélkedése közben kiveszi a kólát ráteszi a tálcára és vissza megy. Leteszi a fiú elé a poharat és a kólát.
-Még esetleg valamit hozhatok uram? Egy kávét vagy egy pizzát?-
Kérdi fél mosollyal az arcán várva, hogy megint ilyen bókot fog e kapni.
|
Villám hasít végig az égen, Isten szomorú, ma is haragos. Kaiji elgondolkodik, hisz ő tulajdonképpen csak az eső elől tért be ide. Nem szokása enni. Megvan ő a friss véren is - köszöni.
- Gondolom esély sincs arra, hogy a pincért kérjem tálcán - ölti fel csábos félmosolyát. Zöldes körmei kopognak a falapon. - Mindegy. Egyelőre megelégszem egy pohár kólával is...
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés