[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Ezen elgondolkozott. De csak mosolygott, nem szólalt meg.
-Hát.... a bohóc nem... - mondtam vidáman.
Mikor kiértek furcsa volt a hirtelen fény. Először csak körvonalakat látott...
-Igaz...-Mondta mosolyogva, az evésre célozva. Elgondolkozott.
-Hullámvasút, vagy dodzsem?-kérdeztem mosolyogva.
-De ha hullámvasutazni akarunk akkor ne előtte együnk....-mondtam.
|
 -Szerintem egyáltalán nem vagy gyenge, csak már teljesen ezt hitetted el magaddal...*kelt fel a földről és elindultak kifelé. Pár perces csend után egy mosolyt erőltetve magára megfogta afiú kezét*...na, és élvezted a rémházat? Mi legyen a következő? *kérdezte, miközben kiértek a labirintusból. Először sűrűn pislogott, hogy megszokja az erős fényt a sötétség után* -Ennünk is kellene valamit....*simította meg hasát*
|
Ő is elgondolkozott.
A kérdésre felnézett.
-Tudod, ha egyszer túl gyenge vagy ahhoz, hogy bármit csinálhass ígyis úgyis megutálod magad. Mindneki mindig azt mondja legyek erősebb. Elméletben ez megy is. Húhh, hányszor....-kezdte, de aztán belegondolt, ez az ő szájából, hogy hangzana így nem szólalt meg.
Mégis, hogy mondhatna valami oylasmit, hogy:"Hányszor lefejeztem, megfujtottam, felpofoztam azt a szemét, barom Ryant, hányszor a szemébe mondtam, hogy mekkora egy barom, hogy mennyire utálom, és hogy emnnyire gyűlölöm amiért elárult, és ezt tette velem..." De nem. Csak mosolygott Felkelt, majd Matsura nézett.
-Csöngettek, gyere menjünk!-mosolyogtam Matsura.
-De nemérdemes a múlton rágódni szerintem...-mondtam miközben haladtunk kifele a labirintusból.-Mindenkiben vannak hibák, vagy olyan dolgok amiket megváltoztatna az életében, nem? De ha nem lenne iylne akkor nem lennénk emberek, illetve esetünkben vámpírok...-mondtam elgondolkozva, és nemmutattam, hogy most egy kicsit lehangolt vagyok, és szomorú...
|
*Matsu nagyon elgondolkodott most. A tükörben csupán annyit lehetett látni, hogy arca érzelemtől mentes és a földet bámulja. Belül viszont dúltak érzelmei. Be kellett látnia, hogy mindig is utálta magát...hogy miért? Mert az az ember, aki most is a tükörben néz vissza rá számára egy vad idegen. Legbelül gyúlölte magát azért, amilyen lett. Sokszor vágyott vissza ahhoz az énjéhez, aki még gyermekkorában volt. Ahhoz az ártatlan és bűntelen lélekhez, aki eltűnt az évek során. Ahogy felnézett, most úgy érezte, hogy ezzel a kisgyermekkel néz farkasszemet. Nyújtotta volna felé kezét, de megszólalt a jelző, hogy lejárt az idejük, így visszakapta maga mellé, de nem mozdult utána* -Haru, te békében élsz magaddal? *tette fel ezt a furcsa kérdést a fiúnak*
|
Csöndben ült, mikor Matsu megszólalt.
-Valahogy úgy...-nyögte végül... Mindig is utálta magát amiért gyenge, sokszor miután megverték nem volt képes bárki szemébe nézni. Ryannnak sem tudott nemet mondani...
|
*Pár grimasszal jutalmazta Haru magyarázatát, majd mikor leült mellé hátat fordított neki és úgy dőlt a fiú hátának.* -Voltál már úgy, hogy undorodtál a saját tükörképedtől? *kérdezte hirtelen komolyra váltva a szót*
|
-Kösz...-mondtam nevetve.
-Nem én nevettem ki a másikat mikor megijedt, megérdemelted...-nevettem és kinyújtottam rá a nyelvem. Odamentem hozzá, majd leültem mellé.
-Na ne durcizz már....-nevetgéltem halkan.
|
*Morcosan húzta fel az orrát* -Te aztán hamar kiszálsz egy játékból...*leült a terem közepén*...akkor engedd meg, hogy 5 Matsu közölje veled, hogy unalmas vagy....*durcizott a terem közepén*
|
-Jah persze...-fintorgott.
-Szerényen...-hangsúlyozta ki, majd körbenézett és vállat vont.
- Most tényleg keresselek meg?-kérdeztem-Dehát ott állsz a terem közepén...-nézett rá furcsán...//az igazira xD//-Tudod értelemszerűen a terem közepére nem raknak tükröket, ha igen akkor pedig egy tükörnek nem lehet 2 tükörképe nincs igazam?-kérdezte nevetve.
-Bújócskában jó vagyok!-figyelmeztettem Matsut mosolyogva.
|
-Legalább nem vagyok égimeszelő...*nyújtotta ki nevetve a fiúra a nyelvét., majd megszaporázva lépteit eltűnt a fiú mellől. Pár perc múlva már 5 tükörből mosolygott vissza Harura.* -Szerényen, be kell vallanom, hogy belőlem egy kevés...*nevetett*...de azért az eredeti a legjobb...de még is melyik az Haru? *bújócskázott a fiúval*
|
-Igenis úgy volt...-fújta fel megint arcát, majd követte Matsut.
Ő egy soványító és nyújtó tükör előtt ált meg.
-Túl nagy vagyok...-fintorogtam, majd Matsura néztem.
-És még milyen szerény ugye?-kérdeztem nevetve...
|
-Igen-igen...hirtelen jött...*mutogatott irónikusan kezével, majd elindult a szobában. Minden tele volt tükörrel, sorok és utak vezettek az állványok között. A tükrök többsége torzított, Matsu közelebb ment egyhez és nevetni kezdett. A tükörképe sokkal kisebb volt és legalább 200 kg-nak tűnő.* -De azért még így is helyes vagyok...*mutogatott a tükörben*
|
-Hát, kösz!-mondta dühösen.
-Nem röhög!-mondtam és még mindig durcás voltam.
Én is kiszálltam.
-Csak...mert...hirtelen jött...-mondta magyarázat képp, majd követte a tükrök felé Matsut.
|
*Mikor meghallotta Haru hangját próbálta visszafolytani nevetését, de nem sikerült neki. Hangos vihorászásba tört ki.* -Ne haragudj...csak, hogy egy bohóc...izé...ennél még Drakula is ijesztőbb volt...*próbálta elfolytani nevetését, miközbe könnyeit törölte le, ami a nagy röhögőgörcse közben folyt ki.* -Na, de komolyan....*szorította össze száját, különben megint rákezdett volna. Inkább átölelte a durcás fiút*...ilyenkor olyan zabálnivaló vagy! *mondta neki, majd a kocsijuk lassulni kezdett és megállt. Egy tábla jelezte az üvegszobát vagyis ki kellett szálniuk. Matsu kikötötte magukat, kiszállt majd kezét nyújtotta a fiúnak* -Gyere, nincs több bohóc...*mondta vigyorogva*
|
Néha meg-meg rezzent, a hirtelen felbukkanó dolgoktól.
-Jahm...bohóc nem volt...-mondta egy sóhaj kíséretében, és már kezdte élvezni, hogy mindjárt kiérnek, mikor egy maszkos bohóc ugrott ki, természetesen kötélen rángatva.
Haru úgy megijedt, hoyg csak egy.
-wihhh....-ra telett, mikor végre eltűnt.
-Rohadt bohóc....-dünnyögtem magam elé...
-Egyeltalán minek ide bohóc?-kérdeztem dühösen, és most felfújtam az arcom, így oylan voltam mint egy lufi. Kezeimet összefontam magam előtt. Aranyosan nézhettem ki... *x"D*
|
*Ahogy beértek a kastélyba sötétség tárult eléjük. Csak néhány gyertya világított a vasútvonal mentén. Felfelé haladtak, mintha csak most sétálnának a várba. A kocsi hirtelen döcögni kezdett, majd megállt és a hátuk mögött egy kipréselt hulla feküdt a sinen. A bábu igazán élethű volt, mintha valóban ők csapták volna el. Matsu neveti kezdett, majd észrevette, hogy Haru szeme csukva van* -Hahó kölyök....lemaradsz a legjobb részről! *csípte meg vállát* -Legalább a vérrel megerőltethették volna magukat...* A következőkben pedig hasonló jelenetek vártak rájuk. A kocsi végigszáguldott a véres konyhán, ahol mindenféle színű és szagú füst keveredett. Egy boszorkány emberkísérleteket folytatva főzte harapnivalóját. Valószínűleg az éjféli nasiját, mert ijesztésképpen még egy hangos óra is megkondult éjfélt mutatva. Farkasembertől kezdve, a fiatal lány vérét éppen kiszippantó vámpíron át egészen a halottasmeneteig mindent láttak ebben a banzájban. Matsu felháborodva és grimaszolva figyelte a vámpírokat.* -Ezt nem is úgy kell, te hülye...*forgatta szemeit a vérszívásra célozva*....tényleg nem nagy szám ez a kóceráj...*szerinted? *fordult Haru felé*
|
Nehezen, de beszállt a kocsiba.
Mivel sötét volt így Matsu nem láthatta, de bezárta szemeit, így legalább látni nem látja azokat a furcsa bábukat, és bohócokat. Kihangsúlyozva a bohócokat, mert azokkal nagyon nem szimpatizált Haru. Elindult a kocsi, így próbált másra koncentrálni...
|
*Matsu már meg sem hallotta igazán, amit Haru mond. Ők következtek a sorban és a segítő üdvözölte őket.*
S: Szép napot! Kérem, üljenek be a kocsiba! *szólította fel őket. Matsu már be is pattant és intett Harunak is*
M: Gyere már...ne csináld én is felültem arra a kerékre...*mondta szemrehányóan, majd mikor a fiú beszállt mellé a segítő bekötötte őket.*
S: Kihajolni, kiszálni, bármit eldobni szigorúan tilos! A menet 5 perces az egész házat, barlangot bejárhatják vele. Az utosó rész a tükörszoba, ahol ki kell szállniuk. Mikor meghallják a sziréna hangot szitén 5 perc utá, akkor lejárt az idejük, így ki kell jönniük a teremből. Jó szórakozást! *Indította el Matsuékkal a kocsit.*
M: Köszönjök! *szólt vissza, majd összedörzsölte tenyerét* -Végre indulunk! *kiáltott lelkesen*
|
Csak fintorogtam.
-Ez van....-vontam vállat kicsit félve.
-Ö....Nos...-kezdte-Biztosan be akarunk menni?-tett egy utolsó próbát reménykedve.
|
-Milyen dolog az, hogy megvagy a sötétséggel? *nézett kérdően a fiúra* -Azzal nem meglenni kell, hanem uralkodni felette. Ezt most hallom így először...de a hirtelen dolgoktól ne félj...majd fogom a kezed! *kulcsolta össze ujjaikat mosolyogva, miközben már csak egy pár áltt előttük.*
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
