[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
 Nem hiszek magának. Láttam már vámpírt ölni... Szerintem mind ugyanazok. Csak másféleképp hálózzák be áldozatukat. - mondja, már bátrabban, hiszen szembeszállt a másikkal. Ő csak kevergeti a levest, nem igazán eszik.
|
- Nem biztos, hogy ezt pont itt kellene megtárgyalnunk, hogy milyen is az a más vér... *közben meghozzák az ételeket, és az italokat, leteszik az asztalra, Jinki megköszöni, majd folytatja*
- Ha leegyszerűsítjük a dolgokat, és nagyon nyersen fogjuk fel, akkor azt mondom, hogy de, azért különlegesebbek. Meg mert ott van bennük a gyilkolási ösztön. Csak pusztítani, és pusztítani az emberiséget, mígnem csak a vámpírok maradnak életben. De akkor mi értelme lenne ennek az egésznek? Mindig kell lennie egy áldozatnak, és egy olyannak, aki lecsap. Éppen ezért van az, hogy a mi fajtánk mostanság kimérten, és lassan teszi a dolgait, kivételek ez alól persze az olyan vámpírok, akik a vér illata miatt már teljesen önkívületi állapotba kerültek.
*a sok beszéd után végre neki kezd enni*
|
Persze...sejhettem volna... -pillant el kicsit csalódottan. Fél a közelében, ezért amennyire tud hátra dől. - Na és..milyen az a más vér? Elvégre a vámpírok azért különlegesebbek mint az emberek, mert vérisznak. Nem? - pillantott rá.
|
- Egy hónap? Akkor nem is olyan régóta vagy ott. Pedig elég tapasztaltnak tűnsz inas téren~
*A fiú zavarára csak mosolyogni tudott, és amennyire az asztal engedte, kicsit közelebb hajolt hozzá*
- Ölni? Vért inni? Igazából vártam azt a kérdést, hogy egy vámpír hogy tud egyáltalán emberi ételt enni? A válasz egyszerű erre. Az én ereimben más vér folyik, mint a többi vámpíréban...
|
Egy kis idő múlva megint megszólalt, de nem mert a szemeibe nézni, végig az asztalt nézte. - Szóval maga...vámpír. Nem látszik olyannak, mint amiket a tévében mutatnak. De gondolom ettől függetlenül szokott ölni és vért inni, nem igaz? - tette kezeit a térdeire.
|
Mikor elengedte a kezét, vissza ült a székébe. - Egy hónapja...azt hiszem. - motyogja még mindig zavartan, félénken.
|
*ő is kezet nyúlt, és férfiasan megfogja Kasuka kezét, majd kezet ráz vele*
- Lee Jinki vagyok, örvendek a szerencsének. *ez kicsit gonoszul, kicsit vámpírosan hangzott a szájából*
- Na és mióta dolgozol ily szorgalmasan a hotelben? *rákönyököl az asztalra, az állát a kezére teszi, és úgy nézi a fiút*
|
Gyorsan végig nézte, és bólintott, majd egy egyszerű ramenszerú levesre bökött. Megvárta míg elsétál a pincér, majd szégyenlősen kezet nyújtott. - Kasuka Arishima vagyok. - mutatkozott be./Bocsi mennem kell. Szia és jóéjt/
|
- Előbb rendelj valamit, és miután megetted, aztán köszönd meg. *elmosolyodik és ő is nézi az étlapot*
- Hm, ez a zöldséges rák jól néz ki. Pincér! *csettint egyet*
- Ezt kérném *rámutat az étlapra* - És ha lehet még egy üveg vörösbort!
-Máris uram! * mondta a pincér*
- Kiválasztottad, hogy mit kérsz? *kérdezi Jinki a fiútól*
|
Köszönöm. - motyogta a pincérnek halkan, de mindenféle szemkotaktust került mindenkivel. Az étlapot lapozgatta. Utoljára anyjával volt étteremben. - Köszönöm, a meghívást. - pillantott egy pillanatra a férfire, majd ismét bújta az étlapot.
|
Sosem votl az a beszélgetős típus. Olyan is ritkán fordult elő, hogy mással sétált volna,ezért jól neelten csendben maradt, és úgy sétált mellette.
|
*Beléptek, majd leültek egy asztalhoz. A pincér rögtön ott termett két étlappal a kezében, melyet odaadott nekik.*
- Köszönjük
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
