[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
 Ijedten tekintett Matsura.
-Jó oké, én is tudom, hogy nem igaziak, de én akkoris utálom az ijen dolgokat... Mindig is utáltama sötétséget. Nem az, hogy félnék vagy valami, mert nem én meg vagyok a sötétséggel, de én frászt kapok, mikor hirtelen előugrik valahonnan egy bohóc... Biztos be akarunk menni? - kérdeztem kissé félősen.
|
 -Nem-nem...majd vasutazunk utána...én meg akarom nézni...azt mondják nem is félelmetes, hanem vicces! *ragadta meg a fiú kezét és beálltak a sorba* Drakula meg társai engem nem ijesztenek meg...*mosolygott Harura*
|
~Csak ne a rémházat...csak ne...~Motyogta, mikor Matsu körbenézett.
Mikor Matsu mégiscsak arra mutatott megborzongott.
-Izé..nem akarunk inkább hullámvasutazni?-kérdezte kissé remegő hangon, de mosolyogva.
|
-Hát, tényleg nem! De tudod, ami nem öl meg az megerősít...*kúszott arcára egy apró mosoly, majd átkarolta Harut a válla fölött. Ahogy egymás mellett ültek és figyelte Harut észre sem vette, hogy vége volt a menetnek. Megkönnyebbülve szállt ki és megdobogtatta lábát a földön.* "Szilárd talaj....köszönöm Istenem..." *Haru kérdésére körbenézett és meglátta a rámházat a vasúttal.* -Oda menjünk! *mutatott felé vigyorogva és elindult.* -Na, gyere már! *szólt a fiúnak*
|
Figyelmesen hallgatta ahogyan Matsu mesél.
Mikor vége lett felé forfult.
-Köszönöm, hogy elmondtad. Neked sem lehetett könnyű....-mondtam és haloványan bátorítóan rámosolyogtam.
Fejemet a vállára döntöttem, majd szemeimet lecsuktam, és pár perc után éreztem ahogy nyílik az ajtó.
-Na látod? Nem lett semmi baj! - mondtam mosolyogva, majd kiszálltam a kis kabinból. Megvártam amíg Matsu is követ, majd körbenéztem.
- Nos akkor most te választasz! Melyiket próbáljuk ki?-kérdeztem mosolyogva.
|
-Húú, nagyon pipa lett valaki! *borzolta meg haját nevetve* -De igazad van...hát, hol is kezdjem... ugye nemesi vámpír családban születtem és gyerekkorom óta arra neveltek, hogy egy hű szolgálója legyek egy tisztavérő klán örökésének...az örökösnek, Darknak... *mesélte, miközben hangulata egyre komorabb lett*...ha úgy vesszük a családom rendben volt, nem egy idill álom, de sosem lehetett rájuk panaszom, csak arra a hagyományörző badarságukra...nem fogadom el, hogy azért, mert ilyen a származásom rónak rám feladatot ...és hát...hogy is fogalmazzak....*vakarta kínosan tarkóját*...volt egy szál köztem és Dark között, de ez a kötelék mindkettőnknek mást jelentett...emiatt a ragaszkodás és viszonzatlan érzés miatt olyat tettem, amivel kiérdemeltem, hogy kitagadjanak...az életem igaz megmaradt, de a fene tudja, hogy ez jó volt-e így...úgyhogy elhagytam a családom, a környezetem és három éve érkeztem ide...aztán egy ideig csak lázadó koromat éltem...drog, pia, kialvatlanság és megannyi pasi és nő...de egy találkozás végett vetette ennek és úgy döntöttem, ha már élek azért is megmutatom, hogy létezek és érek valamit...szóval bekerültem a drogbizniszbe...kezdetben csak lenn voltam, de azért van abban előny, ha az ember vámpír és rejt egy-két titkos erőt... így hamar a csúcsra kerültem...körülbelül enyi...már így is sokat mondtam...a részletekről ne kérdezz kérlek...*mesélte el közönbösen saját történetét. Érezhető volt, hogy ezek az emlékek gyötrőek voltak számára, ezért próbálta külső szemlélőként előadni a dolgokat.*
|
-Kösz...-fintorogtam, de aztán én is nevetni kezdtem.
-Ez neméééér!-nyüszítettem-Bezzeg én mondjak el mindent mi? Najó ha így állunk akkor...-kezdett el gondolkozni-....valami....-gondolkozott...-Öööö......Nemtudom....-mosolyogtam, majd durcás képre váltottam.
|
*Figyelmesen hallgatta végig Harut. Örült neki hogy a fiú nyíltan mesél neki. Ryan neve hallatán rögtön megfeletkezett arról hol is van, egy erőset dobbantott, aminek következtében megremegett a fülke. Matsu megijedt és összehúzta magát. Tovább hallgatta a fiút, majd mikor megismerkedésükre terelődött a szó fejét fogva nevetni kezdett.* -Hát, ott jól melléfogtam a drogfutárral az biztos! De sose felejtem el milyen rémült fejet vágtál, mikor kihalásztalak a mosdóból...a csókról meg már nem is beszélek...de a sors fintoraként még a bárban is beléd futottam...de azért az biztos, hogy most jó felé irányított a végzet...legalább is ha többet nem egy ,,bejárónőt" jobban mondva fiút biztosan találtam az életembe...*mondta vigyorogva*...én? Biztosan kíváncsi vagy rá? Ez egy olyan titok, amit ha elmondok végeznem kell az illetővel...*billegtette meg fejét*
|
-Hát...-kezdte volna, mikor Matsu lágyan megcsókolta amit ő is viszonzott. Kissé elpirult, majd fejét újra a külvilág felé fordította.
-Családom? Nos... Anyukámmal éltem együtt, de egyik nap ő eltűnt így egyedül maradtam abban a városban. Igazából...-kezdtem, és nyeltem egyet, mert ezt senki sem tudja-Ryan volt először a legjobb barátom. Miután anyám eltünt ő segített. Aztán.... Nem is igazán értem mi történt. Mintha kicserélték volna. Mindig engem pécézett ki magának. Azóta sem értem miért tette, de azóta nem is voltak barátaim. Mia volt az első aki szóba állt velem a Neonban. Most pedig úgyérzem végre van egy hely amit otthonomnak hívhatok...-mosolygok kicsit-Jövő? Nemtudom... biztosan nem az a tipukus álom idilli... Majd ahogy alakul... Azt sem jósoltam volna meg, hogy a munkahelyem új főnökével összefutok egy moziban és halálközeli élményem lesz...-nevettem-De pont ezért nem is szeretek tervezgetni. Ha van valami amit elgondolsz akkor az élet biztosan máshogyan alakítja...Nem?-kérdeztem.
-Na és te?-hátrafordítottm a fejem, és kezemen támaszkodtam, és nagy szemekkel pislogtam kíváncsian.
~Csak azért is erős maradok...~ Gondoltam miközben mosolyogtam.
|
-Hmmm, mesélhetnél nekem a családodról és arról mi jár a buksidban az életedről...múlt, jelen jövő...bármi belefér... *mosolygott a fiúra miközben állát megfogva maga felé fordította a fejét.*...biztos szép, de nekem te jobban tetszel...*lehelt finoman egy csókot ajkaira*
|
Figyeltem ahogy Matsu ráparázik a dolgokra.
-Nyugi! Nem fogunk leesni!-mosolygok.
~Tériszonya van...~Konstantálom magamban, majd a kérdésre nagyokat pislogok.
-Mire gondolsz? Úgyértem... oké, hogy meséljek valamit, de mégis mit? Mi a kedvenc színem, vagy a kedvenc állatom? Vagy a családomról? Mert elég értetlen tudok lenni...-nevetgélek kicsit, majd mosolyogva nézek ki az ablakon.
-Jujj, de szép!-mondom csillogó szemekkel.
|
-Há-háromszor...*verte le a víz*...nem mintha gond lenne...*hebegett össze-vissza*...csak...szóval...áh, nézzük akkor azt a fantasztikus kilátást....*kukkantott ki az ablakon, de még elég alacsonyan jártak. Nem is mert lenézni, meg bevallani sem, hogy tériszonya van. Nem igazán bírta a magas helyeket, a lakása is csak azért van az emeleten, mert liftezni szeret és tetszett neki az épület. Most viszont érezte, hogy izzadni kezd a tenyere. Próbálta lenyugtatni magát.* "Ugyan Matsu, nem lesz semmi gond...mekkora az esélye, hogy pont nektek lesz bajotok...ezerszer ment már körbe ez a vacak és mindenki épen szállt ki...ha nem nézel ki észre sem veszed, hogy merre vagy...ez az! Nem nézek ki és nem lesz gond..." *Épp fordult volna Haruhoz, mikor a fiú szorosan mellé ült. Megfogta a fiú kezét, majd próbálta elterelni a figyelmét.* -Szóval itt az alkalom, hogy mesélj még nekem magadról egy kicsit! Mert a tragikus dolgokon kívül nem meséltél semmi jót sem...sőt, már jó ideje lakunk együtt, de ha őszinte akarok lenni az alapadatokon kívül még mindig alig tudok rólad valamit...és még azok is hiányosak...
|
Haru figyelte, ahogy Matsu mégis beül a kis fülkébe.
- Minden rendben? Ugye nincs tér iszonyod? Amugy 10- ill. 15 perc egy menet. Ha jól tudom 3-szor megyünk körbe, és a tetején mindenki időzik egy kicsit...-gondolkodott Haru, majd szorosan Matsu mellé ült.
- Nyugi nem lesz semmi baj!-mosolygott Matsura, majd lassan elindult a kerék...
|
-De-de felülünk rá vagy ne legyen a nevem Matsuki Hatsumo! *húzta ki magát, majd mikor már ők következtek a sorban és hamarosan eléjük ért a pici fülke megint lelohadt egy kicsit a lendülete. A segítő kinyitotta az ajtót, Matsu pedig akkorát nyelt ahogy közelebb lépett az ajtóhoz, hogy még a munkás is megmosolyogta.*
S: Száljanak csak be! Nyugalom, biztonságos a dolog! *veregett evállon Matsut, ahogy elhaladt mellette. A fiú kétségbeesett arcal ült le. Már kezdte megbánni a dolgot, de a fülke elindult.*
M: H-Haru, izé...hány percig megy ez az izé? *kérdezte nyugalmat erőltetve hangjába*
|
Csak nagyokat pislogott.
-Aham, perszeee...-mondtam mosolyogva.
-Nem muszáj felülnünk ám rá, ha nem akarsz...-mondom miközben egyre kevesebben vannak előttünk.
-Utolsó lehetőség! Biztos?-nézek rá kétkedve. Ordít róla, hogy marhára fél...
|
Csak nagyokat pislogott.
-Aham, perszeee...-mondtam mosolyogva.
-Nem muszáj felülnünk ám rá, ha nem akarsz...-mondom miközben egyre kevesebben vannak előttünk.
-Utolsó lehetőség! Biztos?-nézek rá kétkedve. Ordít róla, hogy marhára fél...
|
-Én félni? Én...dehogy, viszont elég nyekergősnek néz ki és...és ne nézz így rám! Erre megyünk akkor! *húzta fel orrát, majd megragadta a fiú kezét és elindult vele az óriáskerék felé. Ő ugyan nem fél semmitől, próbálta magát is hitegetni erről, miközben már csak egy pár állt előttük a sorban* De ha leszakad akkor...akkor többet nem beszélek veled! *motyogta miközben ujjait tördelte*
|
Haru meglepődött.
-Csak nem félsz?-kérdezte nagyokat pislogva.
~Erre nem számítottam~ Konstantálta magában, majd elmosolyodott.
-Jólvan akkor menjünk, mondjuk a...-nézett körbe.-Hullámvasút?-kérdezte.
~Mondj igent! Ha nem erre ülünk föl akkor bizony a kövi lehetőség a rémház lesz, oda meg benem megyek...~Nyeltem egyet, miközben vártam a választ.
|
*Matsi nagyot nyelt mikor meghallotta az óriáskerék szót. Végignézett rajta és kissé rémült fejjel fordult vissza Haruhoz* -B-Biztos, hogy fel akarunk ülni rá? Elég réginek néz ki...és ha alattunk szakad le? *parázott*
|
Mikor Matsu visszaért kinyújtotta a karját.
-Hmm..-csinált úgy mintha gondolkodna, pedig már nagyon si tudta a választ.
-Az óriás keréééék!-mondtam mosolyogva.
|
[82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
