[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Ha akarta sem tudta volna összecsukni a lábait. Nem azért mert mi vámpírok vagyunk, ő meg ember, hanem mert amúgyis nagyon gyenge. Ha megtartanám, ezután biztos felhízlalnám, és adnék neki néhány önvédelmi leckét. Választ nem adott, így nem morogtam tovább, de odamásztam a lába közé. Amíg ő élvezte bátyám csókjait, addig én lent megvizsgálgattam. - Semmi kétség... itt bizony erőszak volt... - érintettem meg néhány érzékenyebb helyen. - De már nem vagyunk visszatarthatóak... szóval ígyis megtörténik, aminek meg kell... - mosolyodtam el, de nem néztem a szemeibe. Elnyúltam a szekrény felé és elvettem róla egy kis krémes tubust. Ez most jó lesz. Sima testápoló, és az illata is finom, lágy virág illatú. Nyomtam egy keveset a kezembe, aztán rákentem egy kicsit a fenekére, a bejárata környékére és a tagja köré, meg egy kicsit rá. Aztán magammellé tettem, mert még szükség lesz rá. Kezeimet összekentem és finoman szétmasszíroztam a bőrén, így kerüklt a combjára is, és csak úgy csillogott a krémtől Rei alsó része. De még mindig nem kezdtem el tágítani.
Nem fogtam erősen a lábait, mert erre nem volt szükség. De talán egy idő után ígyis fog zsibbadni, de lesz majd erősebb inger, ami majd tereli erről a gondolatait. Elmosolyodtam, mikor nagyobb részt tárt fel a nyakán, így nem fogtam vissza magam. Finoman végig csókolgattam, aztán óvatosan - hogy éles szemfogaim ne sértsék fel a bőrét - meg is harapdáltam a puszik helyénél. Éreztem, hogy lassan már majdnem hogy tűzforró a bőre, de tudtam, hogy zavarba fog jönni.
|
Reiko Hagane
Miután Heydrich megszabadított minden ruhámtól és teljesen pucér lettem akaratlanul is megremegtem.Láttam,hogy mindketten felfigyeltek a sérüléseimre,amit előszeretettel a nagybácsikám okozott, de nem mondtam semmit csak szótlanul sóhajtottam egy nagyot.Volt pár zúzódás ami még fájt de nem adtam neki nagyon hangot,halálosan jófiú voltam ahogy kérték.Mikor Az érintéseiknél folyton öszerezzentem és kicsit libabőrös lettem.A lebilincselésre csak pislogtam párat,és mikor Hedi ölébe kerültem jobban tartottam tőle mint valaha.Nagyon zavarba jöttem ez látszott az arcomon gondolom,halvány fehér pofim teljesen kipirult.Bár nem voltak egyenlőre durvák,de nem kiabálom el magamat még akármi kisülhet ebből.Egyszercsak megéreztem h Hedi a nyakamat kezdte csókolgatni,erre halkan felsóhajtottam és automatikusan odébbillent picit a fejem.Viszont a testem csak úgy reszketett mit a nyárfalevél,az izgalomtól,a félelemtől egyaránt.
|
Heydrichel ellentétben én hamar letudtam a vetkőzést, aztán visszafeküdtem a fiú mellé, másik oldalt mert Hedi morcos, ha bele avatkozom a dolgába. Végig néztem a kistestén. Először inkább csak azért, hogy lásam mivel van dolgunk, és majdnem elhittem, hogy ő is vámpír. Aztán megláttam a sebeket, és gyógyulóban lévő horzsolásokat. Azt hiszem tudom a választ az előző kérdésemre. Már közelinek éreztem Reikot, így mérges fejet vágtam. - Ki tette ezt veled? Megölöm. - jelentettem ki morcosan, miközben végig simítottam lapos kis hasán, amikor már teljesen pucér volt.
Sajnálatos, de ez emberek talán mindennél kegyetlenebbek, ha magukról van szó... a saját fajtájukról... - sóhajtottam okosan, miközben végig simítottam a fiú combján, amin ott éktelenkedett néhány zöld, lila folt. - Na de... van fontosabb dolgunk is, mint lelkizni... - emeltem fela fejem kicsit, mert eddig a foltokat néztem, amik tarkították. Megfogtam az egyik karját és felhúztam, ülő helyzetbe, majd én mögé ültem, és az ágy támlájának dőltem, őt pedig az ölembe húztam, de úgy, hogy ne okozzon fájdalmat lent. Félig azért fekvő helyzetbe volt, de a háta félig a mellkasomnak nyomta. Heni már megszokva a dolgot, előjátékot, fogta a bilincset és összebilincselte Rei vékony karjait, majd a nyakamba akaszotta, hogy majd ne tudjon kapálózni. Én pedig a fiú alányúlva, végig simítottam combjain, majd a térdhajlatához közel, de mégis a combját fogtam, és széttártam a lábait, így tökéletesen hozzá tudott férni az öcsém a lenti részhez. Még csak széthúzni sem kellett alul, mert én jól tartottam. Azért megengedtem magamnak, hogy finoman a nyakába csókoljak.
|
Reiko Hagane
A plafont kezdtem bámulni némán,és sóhajtottam egy nagyot nem igen akartam erről beszélni és újra felidézni azokat a dolgokat.Ha választ is adhattam volna rá a bátyja nem hagyta,nagyon türelmetlen volt és picit ideges.Hallottam ahogy megdorgálja Henit és őt is sürgetésre bírja.Akárhogy is Heni még úgy ahogy egészen kedvesnek mondható volt,viszont a bátyja....kirázott tőle a hideg minden egyes percben hacsak ránéztem.Nem is mertem ránézni főkén,hogy már teljesen meztelen volt.Őt viszont totálisan hidegen hagyta minden ami velem kapcsolatos volt.Elkapta az egyik lábam és megához húzott,majd elkezdett vetkőztetni.Teljesen kelletlenül feküdtem ott akár egy darab marionett bábú.Ahogy vetkőztetett a fiú láthatta,hogy bőröm sápadt és érzékeny,testalkatom igencsak törékeny pár helyen látszottak régebbi sebek zúzódások.
|
Szinte ordított róla, hogy ez egy igencsak rossz emlékeket idéző kérdés volt. De gondoltam tovább faggatom. - Talán akaratod ellenére történt? Vagy szakítottál vele? - kíváncsiskodtam tovább, de Hedi nem hagyta, hogy válaszoljon...
Hamar letudtam a vetkőzést és a ruhákat szépen összehajtva a székre tettem. Aztán elnéztem feléjük, miután teljesen pucér voltam. - Heni ne húzd az időt... ezt te sem gondolhatod komolyan. Ettől függ ám a teljesítményünk is... - szóltam az öcsémre, aki katona módjára tisztelget, majd felkelt és ő is lekapkodta a ruháit. Csak sóhajtva figyeltem, ahogy a földre szórja őket, fejemet ráztam rá. Aztán leültem az ágy szélére és megfogtam Rei lábát, hogy közelebb húzhassam magamhoz. Olyan volt, mint valami félős nyúl, aki tudja, hogy most levágják. Miután közelebb tudtam magamhoz, elkedztem levenni róla a ruhákat.
|
Reiko Hagane
Bevitt a hálószobába nagyörömmel a fiú,majd lefektetett az ágyra és szabály szerűen rámmászott amitől kissé zavarban voltam.Néha néha rápislogtam Heinrich-re kicsit feldúltan,a kérdésén viszont nagyon meglepődtem.Hirtelen nem is tudtam mit mondani,nyeltem egy nagyot.Valahogy mostmár igazán éreztem,hogy szorul az a bizonyos kötél a nyakamon.-Nem...Feleltem halkan szinte némán tátogva ehhez a dologhoz a lehető legrosszabb emlékek fűztek,és úgylátszik a sors úgyhatározott,hogy ismét át kell éljem őket.Nemtudtam elhinni,hogy most ez tényleg a valóság nem is akartam elhini.Oldalra fordítottam a fejem és láttam,hogy az idősebb testvér előpakol bizonyos dolgokat,azután meg szépen kedélyesen elkezdett vetkőzni.Itt tudtam már,hogy sehogy sem úszom meg ezt az egészet,sőt ha próbálkoznék ki tudja ,hogyan kínoznának meg.Bár esélyem sem lenne,túl gyenge vagyok ami miatt utálom magam.
|
Hiába próbáltam meg mindent, egyre inkább tartott tőlünk. De így nehezebb lesz mindhármunknak az együttlét. Dehát mit lehet tenni. - Na és mond csak... szűz vagy még? - mosolyogtam, még mindig a kezembe tartva, de már nem ölelgettem. És mikor beértünk óvatosan elfektettem az ágyon, próbáltam közepére tenni, majd lába közé mászva, összekulcsolt kezeimet a fiú hasára tettem és arra támaszottam az állam, miközben kíváncsi tekintetemmel néztem fel rá és vártam a választ.
Lassan én is beértem, de ők már az ágyon pihengettek és ismerkedtek. Legalábbis Heinrich, Reiko még mindig félt. Pedig még nem is tudja mi vár rá. Már-már kezdem megsajnálni szegényt. Amíg ők beszélgettek, és a francia ágy melletti éjjeliszekrényhez léptem és elővettem néhány fontos dolgot, köztük néhány masszázsolajat, és krémeket. Majd találomra kiválasztjuk egyiket, ha tényleg szükség lesz rá. De ersze volt ott bilincs, kötél és nadrágszíj is. Miután előpakoltam, felkeltem onnét és elkedztem kigombolni a mellényem, majd azt szépen egy közeli írószatali székre téve, folytattam az ingemmel.
|
Reiko Hagane
Mikor megérkeztünk sóhajtottam egy nagyot,hogy végre normálisan levegőhöz jussak.Éppen sétáltunk be mikor Heinrich azzal a furcsamód mostmár kissé frusztráló mosolyával odajött hozzám,és teljesen váratlanul felkapott,majd ölelgetni kezdett.Mivel nem igen vagyok az a hú de erős alkat,sőt mi több eléggé pizskafának mondható vagyok így majd szétroppantott az ölelgetésével.Levegő után kapkodtam pánikszerűen,közben valamilyen szinten próbált kedvesen dícsérgetni, de valahogy nem a legjobb módon járt el.A testvérétől viszont jobban tartottam,ő volt az a csendes őrült típus mármint én ezt néztem ki belőlle.Egyre csak az járt a fejembe,hogy megúszhatom ezt e egyáltalán élve.
|
Én előbbre mentem, de igazából versenyezni akartam, csak Hedi nem tudott róla, mert akkor tutira megelőzne. Így többnyire hamar oda értünk. A rácsos kapu előtt álltunk meg, aztán ajtót nyitottam, és mikor beléptek, egy futó pillantást vetettem Reire, miközben bájosan mosolyogtam. De láttam, hogy fél, és meg is értem. Hedi tényleg gonosz és kegyetlen, de én...én egy angyal vagyok... Szóval hogy oldjam a feszültséget, melléjük "szálltam" és felkaptam a két kezembe a fiút, aztán magamhoz ölelgettem. - Annyira cukker hajad van..imádom az ilyen kócos hajakat... és a tiéd nagyon bejön... - vigyorogtam rá.
Hagytam, hadd játszon a fiúval. Heni olyan volt, mint valami elmebeteg. Sokak szerint ez a vérhiány miatt van, szerintem tényleg egy komplett idióta. Figyeltem, ahogy berohan vele, és egyenesen a hálószobába siet vele. Örültem volna előtte egy forró fürdőnek, és akkor ott megeshetett volna a dolog. Hisz mi sem jobb, egy vérfürdőnél... hmm~ De nem szóltam érte... Zsebretett kezekkel követtem őket, szép nyugisan.
|
Reiko Hagane
Szótlanul lépkedtem fejemet lehorgasztva, nem tudtam mire is kéne felkészülnöm és,hogy ezek ketten mennyire lesznek elvetemültek és mit fognak művelni velem.A kedvesebbik fiú egyszer csak elkezdte simogatni a fejem,mire óvatosan rápillantottam.Éppen elkezdett valamit magyarázni ami nemigen nyugtatott meg így se.Újra a földet kémleltem próbáltam semmire sem gondolni.A másik is megszólalt de nem néztem rá,csak megrögzülten a lábam elé figyeltem de hallottam amit mondott.~Élni?...Áldozat?Mégis mit akar ez jelenteni~Gondolkoztam el magamban nemértettem mire céloz ezzel.Egyszer csak azon vettem észre magam,hogy egy sikátorhoz értünk és valami suhanásról beszéltek.Mikor az erőszakosabbik fiú kiadta az utasítást,hogy mit is tegyek úgy tettem de még mindig csak pislogtam értetlenül.Felkapott egy kézzel és elindultak a falon ugrándozva gyorsan mint valami akrobaták.Ezen mégnagyobbat néztem megfordult az a kósza gondolat a fejemben,hogy lehetséges nem is emberek?Vagy pedig valami hiper szuper erővel,vagy csúcstechnikával vannak megáldva.Őszintén szólva nemtudom,nemakartam elhinni még mindig,hogy belecsöppentem ebbe.
|
Jaj, Hedi...Nem kellett volna ilyen durvának lenned... - sóhajtottam csalódottan, miközben haladtam melettük, de egy kis mosoly, mindig ott ült az arcomon. Aztán megsimogattam Reiko fejét kicsit. - Ne félj... én finom leszek veled... Ami meg Hedit illeti... hát... mint mondta, ÉN finom leszek veled... - mosolyodtam el szélesebben, miközben leengedtem a fejéről a kezem.
Sajnálom, hogy ilyen alattomos vagyok. De szeretnék még élni, és nincs időnk újabb áldozatra...Ugye megérted? - vigyorogtam le rá, miközben vittem tovább a tarkójánál fogva. Messze laktunk, de taxiba mégse szállhattunk így, ezért hát befordultunk egy sikátorba, ami épp üres volt. - Suhanunk... mert így sose érünk haza és a nap sem tesz jót... - néztem Henire, aki csak bólintott. - Ha szólok, vegyél egy nagy levegőt és tarts bent, különben rosszul leszel a végén. - pillantottam Reire. Aztán a vállamra kaptam és félkézzel fogtam, de biztosan. - Most.. - szóltam rá, és miután ő azt tette amit mondtam, pikk-pakk megindultunk. Először fel a falon, mintha csak vízszintesben lennénk. Hasonlóan közlekedtünk mint a prototype karakterek.
|
Reiko Hagane
Igazán meglepett amiket a fiú mondott,nehéz volt elhinni ezeket de szépen csendben hallgattam a mondandóját,amíg a testvére durván közbe nem avatkozott.Láttam rajta,hogy igen ideges és ebből nem következhetett semmiféle jó.Mikor ingerülten elkapta a felsőmet,durván magához rántott és befogta a szám nem kicsit ijedtem meg és egyszerre csodálkoztam el.Csendben maradtam mert nem akartam mégnagyobb bajba kerülni de egyáltalán nem értettem ezt az egész helyzetet.Mért pont engem kaptak el hiszen semmit sem csináltam,vagy lehet ez a város veszélyesebb mint hittem?Mind1 jól belekeveredtem ebbe és fogalmam sincs mit akarhatnak tőlem.Elengedte a számat,majd megindultak kényetelen voltam mostmár én is velük tartan sóhajtottam egy halkat,vajon mi lesz ebből nem is akarom tudni lehet megse élem a holnapot.
|
Mert te nem idevalósi vagy, szóval rossz nem lehetsz...ráadásul egyedül vagy. Köteleségemnek érzem, hogy megvédjelek, hogy aztán majd később jó barátok legyünk és... - itt Hedi közbeavatkozott, mert bár most jön csak igazán a sötét, tényleg megjelenhet néhány fickó, az pedig nem jó. Hedi sose volt az a türelmes"ember". És gondolom a cigidoboza is üres volt már. Látszott rajta, hogy ideges. Talán félt, hogy a heti egy alkalommal járó áldozat kevés, és ezek után könnyen szed majd szed betegséget.
Heni csak mondta, mondta... a fiú meg nem engedett. Kitartó, de okos is. Tök idegenek vagyunk, ráadásul nézhet minket valami maffiának is. Nem...ehhez nekem már nincs türelmem. Elnéztem a holdfelé, aztán feléjük fordultam. - Elég... - jelentettem ki komolyan, és kissé idegesen, aztán elkaptam a fiú nyakánál a felsőt kirántottam, a hátánál magamhoz szorítottam, aztán befogtam a száját. - Ha megszólalsz, vagy kiabálni mersz, megölünk... ha próbálkozol, nagyon megbánod és utána is megölünk... maradj jó fiú, és tedd amint mondunk... és akkor nem sokára szabad lehetsz... - mondtam végig, hogy tisztázam vele ezeket, és reméltem, hogy beijedt, bár komolyan beszéltem. Aztán elengedtem a száját és a tarkójánál fogva félkézzel vezetve, indultunk el vele hazafelé.
|
Reiko Hagane
Nem igazán értettem a fiú viselkedését,túlságosan közvetlen volt és ehhez nem voltam hozzászokva nagyon.Valahogy a tekintete is olyan furcsa volt mintha próbálta volna kifürkészni minden gondolatom.Bevallom hátborzongatónak találtam ezt az egész helyzetet, de higgadt maradtam és próbáltam minél kedvesebb lenni nehogy valami baj legyen.-Hát ami azt illeti igen kimerített az út.Feleltem majd hallgattam tovább a mondandóját amin eléggé meglepődtem és csak pislogtam nagy szemekkel.-Eh...hát ez nagyon kedves tőled de nem akarok zavarni meg nem is ismertek...mért engednétek be egy idegent a házatokba?Pislogtam rá kérdőn, és mikor odahajolt a fülemhez és belesuttogott még valahogy számomra furább történetet egyszerűen erre már nem is tudtam mit mondani,teljesen elcsodálkoztam.Mikor a másik fiú megszólalt rápillantottam,majd a játszóteret pásztáztam vegig a tekintetemmel.A nap már igencsak lement és hirtelen kezdett sötétedni.Bevallom picikét tartottam mindentől,hisz idegen alakok vettek körül egy idegen városba nem volt egy leányálom.
|
Elszégyeltem magam, mikor Hedi mutatott be, de hamar jókedvre derűltem, ami a fiú megszólalása után, szintén tova szállt. De próbáltam behálózni a másik oldalról. Ha ez sem megy, Hedi vagy legyint, hogy hagyjuk, vagy erőszakhoz kell folyamodnunk, aminek én nem örülnék. - Szóval fáradt vagy....? - gügyögtem neki kicsit, mintha egy cuki kisfiú ülne a hintába. - Na de figyelj... az sem gond... ha ma költöztél, kevés rá az esély, hogy házad is van, és erre a hotelek igen drágák, arról nem is beszélve, hogy szerintem te még diák vagy... legalábbis biztosan tanulsz. - magyarázkodtam, és igyekeztem elővenni a profi meggyőző stílusomat. - Gyere fel hozzánk pár napra... saját házunk van... és jó nagy. Persze nincsenenek szolgák... de amíg találunk neked egy jó kishelyet, addig lakhatsz nálunk. - néztem rá könyörgő szemekkel, de aztán közelebb másztam a füléhez, és halkabbra vettem, mintha azt hinnénk, hogy Hedi nem hallaná, de olyan vámpír hallással, ami neki van...képtelenség lenne. Mindegy csak a fiú kedvéért megjátszottuk magunkat. - Igazából...azért is örülnék, ha feljönnél hozánk pár órára... mert drága bátyuskám komoly szenvedély beteg, és mivel nem hagyom, hogy játéktermekbe járjon, otthon engem kínoz, hogy reggelig folyton csak pókerezünk... nagyon idegesítő..ráadásul sokat iszik, csak vendég előtt fogja vissza magát. De mint láthatod a cigiről ígysem képes lemondani... - suttogtam.
Elképesztő, hogy Heni mennyire hízelgő, mikor akar valamit, és ezt a fiút nagyon akarta. Pedig ő is tudja, hogy mi lesz a vége. Nem hagyunk túlélőket, különben a rendőrök is elkapnának. Amiket suttogott...nos nem igaz... de nehéz volt nem elmosolyognom magam, így velük ellentétes oldalra fordítottam a fejem, miközben ledobtam a csikket és eltapostam. - Nem sokára megjelennek az iszákos bandák is itt... előszeretettel vernek halálra kicsiket nagyokat... - jegyeztem meg halkan. Bár szerintem amiket művelünk, már tűl feltűnő.
|
Reiko Hagane
Csak pislogtam még mindig szótlanul hol az egyik hol a másik testvérre.Kissé furcsáltam,hogy az egyik fiú ennyire közvetlen úgy,hogy nem is ismer.Bevallom ez számomra nem igen volt szokványos dolog így nemtudtam hová tenni.A másik fiúnál meg úgy túnt mintha teher lett volna,hogy testvére szóbaelegyedett velem,legalább is én ezt vettem le.Valahogy tartottam tűlök nem voltak hétköznapi személyek kicsit sem.Mikor az egyik fiú elkezdett bombázni a kérdéseivel én nagy nehezen megszólaltam és próbáltam rá sorba választ adni.-Nos tulajdonképp nem, ma érkeztem ebbe a városba, és köszönöm a nagylelkű felajánlást, de nagyon elfáradtam és örülök,hogy most tudok kicsit pihenni.Feleltem egy nagy sóhaj kíséretében.A másik fiú is csodák csodájára megszólalt,majd bemutatkozott és testvérét is bemutatta.Mivel ők már megtették ezt a lépést gondoltam akkor én is bemutatkozom így az illendő.-Értem és semmi gond...én Reiko Hagane vagyok örvendek.Feleltem és egy kisebb halvány mosolyra húztam az ajkaim.
|
Jaj, hát meg kell zabálni, ahogy próbálkozik nem félni, legalábbis takargatni. De miről is beszélek, ő lesz a mai vacsi. Hedit nem igazán érdekelte, hogyan pókhálózzuk be a kincset, hiszen neki úgyis megfelel, ha befogjuk a száját, esetleg elkábítjuk és felvisszük magunkhoz. De én szeretek a másik bizalmába férkőzni, és lehet, hogy majd az ágyban ő is együtt működőbb lesz. Bájos mosolyra húztam ajkaim és úgy néztem rá, tekintetemet a másikéba fúrva, mintha megakarnám babonázni. - Most? Akkor nem is idevalósi vagy? Imádok körbe vezetni másokat a városban...szóval ha gondolod, én ingyen vállalom. Sőt, megmutatom hova érdemes menni, mit érdemes elkerülni... - mosolyogtam, miközben elé léptem, majd leguggoltam vele szemben, bár így kicsit alacsonyabb voltam, de felnéztem rá. A hinta már állt, és reméltem, hogy nem akar elütni. - Na és mond... merre laksz? - figyeltem, vizslattam az arcát. Minden kis porcikáját alaposan megnéztem.
Szerintem, amit Heni csinál, kissé feltűnő, de akár normális is lehetne, ha a fiú ismerné az itteni dolgokat. Mindenki arra hajt, hogy nagyobb "bandában" járjon, akár a facebookon. Minél többen vagyunk, annál jobb. De afiú ezt nem biztos, hogy tudja. Na és nocsak...Heni annyira nyomul, hogy még bemutatkozni is elfelejtett. Csendesen pillantottam oda néha, de a jómodor, akár jó véleményt adhat rólunk. A fiúra néztem. - Heydrich vagyok, ő pedig az öcsém, Heinrich... - mondtam halkabban, mire Heni ezt meghallva, kicsit elszégyelte magát, hogy még ennyit sem tudott kinyögni a pofázás közben. - Nézd el neki, hogy ilyen heves... nehéz erre normális, nem előítéletes fickókkal találkozni. - sóhajtottam, de akkora már előre néztem és utána tovább füstöltem mint a gyárkémény.
|
Reiko Hagane
Csendebn hintáztam a gondolataimba merülve,mikor 2 idegen odajött és az egyik megszólított.Felkaptam a fejem és pislogtam rájuk.Teljesen egyformák voltak gondolom ikrek,egy ideig csendben voltam majd megszólaltam.-Most járok itt előszőr...sziasztok.Feleltem halkan és megállítottam a hintát.
|
Mit mondhatnék... esti séta a bátyjámmal. Nem feltünő, mert erre ritkán járunk. Az én ötletem volt a játszótér, mert Hedi is szereti bántani a kisebbeket, ráadásul ilyenkor nagyképű kamaszok vannak a játszótéren, vagy mondjam inkább, hogy étlapon. Zsebre tett kezekkel, elegáns öltönyben lépkedtünk egymás mellett. Én fürkésztem a játszóteret, de sajnos, maj igen kihalt a tér. Sóhajtottam lemondóan, hogy ma nem az lesz, amit elsőre akartam, mikor felfigyeltem a nyikorgó hangra, és odakaptam a fejem. Csak a bokor takarta, de gyorsan odébb lépkedtünk. Míg Hedi csak a külsőségeket nézte, én láttam, hogy hamar jó pajtások leszünk. Bár tény, hogy a fiúcska szemrevaló volt. Biztos ízileg is az. Elindultunk felé és, mintha régi jó baártok lennénk, odaintettem, miközben bájos mosolymat magamra kaptam. - Héé! Szia! Még nem láttunk erre! - kiáltottam oda.
Míg Heni majd kiugrott a bőréből az áldozatához rohanva, én nyugodtan sétáltam oda. Rajtam nem volt zakó, mint öccsémmel, én lazábban öltöztem, így egy nyári este. Számból egy csikk lógott ki, kezeim szintén a zsebeimben, ahogy neki. Odaérve végig mértem tetőtől talpig, aztán észrevétlenül beszippantottam az illatát. Nem kell az arcába állnom, hogy érezzem, és illatból rá lehet jönni, hogy milyen is az illető vére. És elég jónak tűnnik. De én nem tudtam béna mosolyt erőltetni. Szóval megálltam a hinta egyik végében és a vasoszlopának dőltem.
|
Reiko Hagane
*mendegél már napok óta monotonon mikor meglát egy játszóteret besétál és leül egy üres hintára a játszótér már kihalt mivel kezd esteledni és csak egyedül van ott legalább is tudomása szerint meglöki magát és kicsit hintázik és gondolkozik azon hogyan is legyen tovább*
|
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés