[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Ugyan... nem szükséges... - msooylgotam, de végülis nem küldtem el, mikor már odajött. Csak mosolyogva mosogattam. - Mit szeretnél csinálni ma? - kérdeztem.
|
Reiko Hagane
Mikor Hedi megsimogatta a fejem és elmondta ezeket a dolgokat kicsit zavarba jöttem azután pislogtam utána,majd Henire néztem.-Eh tudom,hogy nem bántanál nem félke tőled.Feleltem mosolyogva és kedvesen majd folytattam a mondanivalóm.-Hm hát segítek neked mondjuk.Felpattantam a székről és elkezdtem én is mosogatni ezzel segítve Heinrichnek.
|
Gyorsan megittam az üdítőt, majd felkeltem és az ajtófelé fordultam, miközben lenyeltem az utolsó falatokat is. - Hát akkor ne hagyd majd magad, picúr... - simogattam meg Reiko fejét, majd sietve távoztam a városba.
Zavartan nevettem Heydrichen, majd intettem Reinek. - Ne aggódj..hülyeségeket beszél ám..nem foglak bántani.. Na de mond, mit szeretnél csinálni? - mosolyogtam rá, miközben nekiálltam mosogatni.
|
Reiko Hagane
Befejeztem az étkezést,majd Hedi-re pillantottam és hallgattam a mondandóját.-Hm érdekes hát akkor sok szerencsét hozzá.Feleltem kedvesen és Heni-re pillantottam.-Értem....hát nekem nincs semmi dolgom szóval veled maradok akkor.Válaszoltam egy kis mosoly kíséretében.
|
Nekem annyira nem ízlenek az emberi ételek, de nem mutattam, csak látszott, hogy kissé idegenkedek tőlük. De aztán felnéztem a tányérból. - Öhm..ha már így említed...nekem dolgom lesz... valakik veszélyeztetik a vámpírok lebukását, és jobb ha valaki rendbe teszi őket... - motyogtam.
Hát ez egyértelmű..Ha tervezel valamit, kivele, nehogy aztán elrontsuk egymás napját... - mosolyogtam zavartan Reikora, aztán hallgattam Hedit, majd bólintottam. - Nos akkor..Rei? Veled mi van? Mész valahova, vagy maradsz velem? - mosolyogtam bájosan.
|
Reiko Hagane
Mosolyogtam rájuk kedvesen és végignéztem a sok sok finom ételen.Majd szedtem egy kicsit magamnak és nekiláttam én is lassan.Ahoz képest,hogy igencsak sovány vagyok nem bírok sokat enni így hát csak falatoztam de jól esett.Néha néha rájuk pillantottam és Heni mondandójára kicsit meglepődtem és zavarba jöttem.-Program?-Ezt,hogy érted?.Döntöttem kicsit oldalra a fejem és pislogtam rá nagy szemekkel.
|
Miután én is az asztalra tettem a tálat, levettem a kötényt és helyett foglaltam. - Ugyan... te csak pihengess... Mi úgyse alszunk sokat egész életünkben... legaláb lefoglaljuk magunkat valamivel... - mosolyogtam. - Nos...jóétvágyat... - mondtam miután leült hozzánk Heni is.
Mosolyogva én is leültem, aztán bólintottam és elkedztem enni. Igazából evésre sincs szükségünk igazán, de most, hogy van valaki a házban, akinek szüksége van, sőt muszáj is neki, mert sovány, így vidáman állok neki én is. - Na és mi a mai programotok? - rágcsáltam egy kis uborkát, amit néha a szószba márottam.
|
Reiko hagane
Beljebb léptem és körülnéztem.Volt ott minden mi szem szájnak ingere teljesen levoltam nyűgözve.Rájuk mosolyogtam és megszólaltam.-Igen jól aludtam köszönöm és remekül néz ki itt minden.Mondtam gyermekien csillogó szemekkel.-Legközelebb majd én is szeretnék azért segíteni.Feleltem kedvesen és asztalhoz ültem.
|
Mosolyogva hátra néztem, mikor megszólalt. Míg aludt, úgy döntöttem én is besegítek Heinrichnek. Felvettem egy kiskötényt, hogy ne legyek koszos, mocskos, aztán odaléptem és kikevertem a zöldségekhez való ezersziget szószt. - Jó reggelt... - mosolyog rá. - Remélem kényelmesen aludtál...
Vidáman fordultam hátra, miközben a meghámozott és felvágott zöldségeket az asztalra tettem a többi többféle kaja mellé. Volt ott minden. Kakaótól a szénsavas ásvány vizen át a limonádéig. Kiflitől a kalácson át, egy-két könnyű leves és müzlin és husokig. - Szia Reiko... gyere reggelizni. Márcsak rád várunk... - mosolyogtam szélesen.
|
Reiko Hagane
Én úgy aludtam mint a tej,teljesen kizárva magam körül a külvilágot.Külső szemmel olyan lehettem akár egy halott, azzal a különbséggel,hogy én lélegeztem de semmi több.Hosszú ideig aludtam,majd olyan délelőtti órákban erőt vettem magamon és felkeltem.Körülnéztem nem láttam sehol senkit így kimásztam az ágyból és elindultam.Kóvályogtam ebben a hatalmas házban mire végre sikerült megtalálnom a konyhát.Megálltam a küszöbnél, eléggé kómás voltam és kócos apró testemen csak úgy lógott a pizsama.Megdörgöltem a szemeimet és nyújtózkodtam egyet.-Jóreggelt.Feleltem mikor rájukpillantottam.
|
Amint Heinrich becsukta az ajtót, megofrdultam és mosolyogva átkarolja Reit. De nem aludtam el. Nem is éreztem magam fáradtnak. Szóval megvártam, míg a napsugarai már félig besütnek, ahogyan lassan feljön a nap, aztán kkeltem az ágyból. Sajnáltam, hogy rajta van ruha, mert szerintem kényelmesebb anélkül az alvás, meghát így most csak a cuki arcát tudom nézegeti. Elmosolyodva megrázta a fejem és a ruhászekrényből előkotortam a mai öltönyömet, aztán elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd felöltöztem és kimentem a konyhába, ahol Heni már nagyban csinálta a többfogásos reggelit.
|
Reiko Hagane
Végighallgattam szépen Heni mondandóját bár néhány dolgon kissé elcsodálkoztam de inkább nem firtattam.-Értem...hát akkor szia és neked is kellemes éjszakát.Feleltem bájos mosollyal,majd teljesen kinyultam az ágyon és lehunytam a szemeim.Hamar el is aludtam mivel nagyon kimerített a mai nap.
|
Ez Hedi szobája... illetve, az a hely, ahol az áldozatokat szoktuk...khm..na mindegy... nekem külön szobám van... Mert mindegyikünk attól tart, hogy a másik éjszaka betámadja... - kuncogtam halkan. - De ne aggódj... illat alapján rögtön felfog ismerni... - nyugtattam meg, legalábbis próbálkoztam. - És én amúgysem vagyok álmos...nem is szokta sokat aludni...csodálkozom, hogy Hedi most igen..főleg, hogy vért is ivott...na de ő dolga... biztos próbálkozik nálad a jó vámpír oldalával... - nevettem halkan, majd intettem és kisétáltam. Kimentem a kertbe. Heydrich tényleg nem aludt, de arcán volt egyik keze és nem mozdult, így elég megtévesztő volt. Csak pihent és gondolkodott.
|
Reiko Hagane
Én is kis mosolyra húztam a számat és követtem Henit aki visszavezetett a hálószobába.Láttam,hogy Heydrich már alszik majd az ágy másik oldalához sétáltam és lefeküdtem szépen.-Amúgy..te hol alszol majd?Pislogtam a fiúra nagy szemekkel mert nem akartam elvenni a helyét.
|
Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy velünk... - mosolyogtam rá, majd vidáman bólintottam, majd elkísértem őt, vissza Hedihez, aki úgy tűnt már alszik. Kicsit furcsáltam, de vállat vontam végül és az ágy másik oldalához kísértem. - Nos akkor... jó éjszakát... - mosolyogtam rá.
|
Reiko Hagane
Figyeltem rá rezzenéstelenül,de meglepetten majd megszólaltam.-Értem...végülis valamilyen szinten igazatok van ebben hisz életben kell maradnotok.Feleltem halkan nem igazán szerettem a gyilkolást,de teljesen megértettem az ő álláspontjukat is.-Elfáradtam.Feleltem egy nyújtózkodás kíséretével.
|
Mosolyogva figyeltem, mind addig míg, megnem kérdezte az áldozattal kapcsolatos dolgot. - Nos... természetesen megöljük... hisz ha nem így lenne, elárulna minket... így viszont még jól is lakunk... - magyaráztam komoly tekintettel, mert hát a fajtájáról van szó.
|
Reiko Hagane
Hallgattam a fiút és elcsodálkoztam,hogy ennyire félt és inkább mellőzi a vérem minthogy fájdalmat okozzon és netalántán megöljön véletlen.Aztán kicsit elmosolyodtam a sok örömöt okoztál dologra és hallgattam tovább a mondandóját.-Másik áldozat?Kérdeztem vissza meglepetten.-És őt megölitek vagy vele is ezt csináljátok majd?Pislogtam továbbra is nagy szemekkel kíváncsian.
|
Hmm..háát...jól esne... nagyon is... de félnék, hogy abba belehalnál... Túl sok örömöt okoztál nekünk ebben a pár órában... Rossz lenne ha eltűnnél... - sóhajtottam mosolyogva, de érezni lehetett, hogy azért ígyis meg vagyok még egy darabig. - Majd holnap elmegyünk a bátyámmal és keresünk egy másik áldozatot...
|
Reiko Hagane
Pislogtam rá és figyeltem a reakcióit.Nagy meglepetésemre nemet mondott.Láttam rajta,hogy erősen vissza kell fognia magát,hogy ne essen nekem.Gondoltam,hogy nem lehet könnyű az ő helyzetük de mégis rossz volt nézni ahogyan szenved.Visszafordította a fejem és adott egy puszit amire picit elpirultam.-De biztosan nem kell?-Látom rajtad,hogy nem vagy valami jó bőrben én tényleg szívesen adok vért ha kell.Mondtam kedvesen a szemeibe nézve egyáltalán nem féltem tőle szerettem volna segíteni neki.
|
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés