[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Én úgy tudom, hogy a Hotel mellett van egy igen jó étterem.
*Mondja a fiúra nézve, közben kihúzza magát*
- De nem kell félned... Bár minek is hinnél nekem~
|
Mikor beszél hozzá a férfi, láthatóan elpirul, de továbbra is remeg. Mikor befejezi, felnéz rá. - Messze mennénk? - pislog rá, halvány bátorsággal a hangjában.
|
- Félsz, igaz? *elmosolyodik*
- Talán túl korai volt bemutatni magam... Viszont szeretnélek jobban megismerni, mert látok benned valami különlegeset, és érzem, hogy sok minden rejlik a visszahúzódó személyiséged mögött. Nos, mi a válaszod?
|
Mivel csak a vámpírok rosszabbik fajtáját ismerte, rögtön negatív dolgok járták át a fejét. Az érintésre összerezzent, mint egy félős kislány. majd megrázta a fejét. - Nem lehet, sajnálom. Szigorúan tilos nekünk, az itt lakókkal bármiféle ilyesmit elfogadnunk. - hazudta, de közben sem nézett a szemébe, inkább csak ide oda.
|
*Felnéz a fiúra vörös szemeivel.*
- Igen, óhajtok. *Hirtelen ott terem a fiú előtt, felemeli Kasuka állát a mutatóujjával, és a szemeibe néz. Most már a szemei is visszaváltoztak barnává, és a fogai sem látszanak ki, mert lenyugodott.*
- Nem lenne kedved velem ebédelni?
|
Nem véletlenül vállalta át kelletlenül társától a munkát. Látott már vámpírt, és tisztában volt vele mikre képesek. Mikor meglátta éles szemfogait, elkapta a félelem, és nyelt egy nagyot. Egy apró izzadság csepp is végig folyt az arca oldalán. Most már kissé remegő hangon szólalt meg. - Óhajt még valamit? - kérdezte, de hogy sikerüljön lenyugodni, a földre nézett. A férfi gonosz vigyora még inkább azt sugallta, hogy jobb félni.
|
- Értem... Na mindegy, úgy is kiderül.
*Amikor Kasuka kinyitja az ajtót, Jinki a szobát üresen találja. Beljebb megy, körbenéz, de szerencsétlenségére nem talál senkit. Megfordul, most pont Kasuká-val szemben áll. Fejét lehajtja, egy gonosz vigyor terül el az arcán, és ezáltal kissé kivillannak a vámpírfogai.*
- Hát mégis átvágott... *mondja maga elé*
|
A kérdés meglepi. - Ehm...meg lehet, de nem tudom biztosan. Az ilyenekről nem igazán kapunk infókat, csak ha dolgunk van az illetővel, vagy kívánna valamit. - válaszol, majd oda érve, megáll az ajtó mellett. Még ki is nyitja neki.
|
- Hmm, hallottam már ezt a szöveget, szóval nekem felesleges elmondanod, de értékelem, hogy rendesen végzed a munkádat.
*mosolyog*
- Amúgy a 42-es szobában igaz, hogy lakik egy bizonyos Shiroyama Yuu nevű férfi?
|
Az inas a meglepettségtől köpni nyelni nem tudott. Kasuka megrázta a fejét, majd úgy gondolta, most az egyszer átveszi tőle. - Megmutatom. - szólalt meg nem túl hangosan, és kicsit ő is bátortalanul, majd lassan elindult a szobák felé. Közben mondta a betanult - üdvözöljük a bla bla bla - szöveget.
|
*Odamegy a Hotel elé, felnéz rá, és elgondolkozik*
"Azt hiszem talán ez az..."
*Bemegy, de olyan fénysebességgel, hogy senki sem láthatta őt. Hirtelen egy inas fiú előtt terem*
- Hello, meg tudod nekem mutatni, merre van a... *gondolkozik* - ...a 42-es számú szoba?
|
Belép a hotelbe, és egyenesen az öltözőbe megy, ahol átveszi inasruháját. Bár kissé fáradt az iskola után, szüksége van a pénzre. Miután elkészül, kimegy és a pultnál várakozik, ahol a többiek is. Addig velük társalog.
|
[372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|