[70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 *Miután a nővér befejezte a fertőtlenítést és kötözést, majd ellátta az ápolással kapcsolatos információkkal illedelmesen megköszönte a segítséget és azt, hogy nem kell aggódnia a kilétük és a seb kezelése miatt. Örült, hogy ilyen megértő emberre talált. A Yakutara való célzásra felhúzta a szemöldökét és a fiúra pillantott*
M: Add ide a pulcsid! *szólította fel*
Y: Hmm...Matsu-kun, ne itt akarj vetkőztetni...*dobta oda neki egy vigyorral a száján. Mikor látta, hogy Matsu Harura adja a pulcsit szúrós pillantást vetett az ájult fiúra és mérgesen szólalt meg* Kell még valami vagy elég volt a szolgálatunk ma estére?
M: Csak egy dolog van! Szólj a többieknek, hogy a fiú meg van és köszönd meg mindenkinek a segítséget! De ne hagyják abba! Ha kell forgassák fel az egész várost, megyét, országot, de kerítsék elő azt a barmot és élve hozzák elém! Magam veszem el az életét! *mondta kimérten és ridegen*
Y: Rendben főnök! *mondta mérgesen* Akkor viszlát holnap! És minden jót annak a kölyöknek! Ne hagyja magára, ki tudja mi fog történni még vele...*szólt sejtetően a hangja és elment Willel együtt. Matsu óvatosan felemelte Harut és kilépett vele a szobából. Tudta, hogy nem sétálhat hazáig ezért kilépve a kórházból fogott egy taxit és azzal mentek haza.*
//Folyt. köv. Matsuki háza//
|
 Egy sóhaj kíséretében beletörődött. Még neki is nagy kísértést jelentett a fiú vére, de nem tett semmit. Elfordította a fiú fejét, hogy a nyak sebe jobban látszódhasson. Felszisszent, de meg se szólalt. Megfogta a fertőtlenítőt, majd lassan kezdte el tisztítani a sebet. Mikor sikerült bekötözte a nyakát, de előtte még rakott rá kenőcsőt. A hasi sebére is rakott kenyőcsőt, majd azt is bekötötte.
-Ha hazamennek semmi dolga nem lesz csak a nyakán lévő kötést még kb 3 napig cserélni, mivel ő nem nemesi ezért 3 nap minimum kelleni fog neki. A hasi sebe nem komoly, azt elég ma este rajta hagyni... viszont nem fog tudni felkelni, holnap reggelig. Jah és ha lehet, ne engedje felállni, úgy 2 napig...-nézetta fiúra-Sok szerencsét...-mondta, majd kinyitotta az ajtót ahol a két fiú már árgus szemekkel figyelt.
Yakuta gondolataitól hátrahőkölt, de megrázta a fejét. Dühös pillantást vetett rá, majd még visszafordult.
-Ma este a srácot semiképp se hagyja a lakásán belül...-mondta fintorogva, és ezt Yakutára értette.
~Ez nem normális...~ Mondta magában, majd még hozzátette.
-Ja és egy szívesség..nehogy elmondjátok a barna hajú főnővérnek, hogy itt vagyok!-mondta, majd egy mosoly kíséretében elindult ellenkező irányba mint amerről jöttünk...
|
*Arcán aggódás és vágy is ült egyszerre. Nem tehetett róla, de egyszerűen kívánta Haru vérét. Viszont nem akarta magára sem hagyni. Féltette...ezek után már nem bízott senkiben...pedig Mirella rendesnek és segítőkésznek tűnt, de akkor is...* -Nem, maradok.... *hangzott határozott válasza, de pár másodperc múlva már ugyanaz a kifejezés ült arcán. Kifelé fordult és kinyitotta az ablakot* -Folytassa csak...mihamarabb haza akarok érni vele...*szippantott bele a friss levegőbe*
|
-Öh..Jah hát..-kezdte, de ő sem akarta tudtára adni, hogy ő neki a gondolatolvasás az egyik képessége. Nos igen. Csak ha ő akarja, csak azon aki vámpír. Ő egy félvámpír. Férje egy tisztavérű és ő változtatta át. Ha egy tisztavérű méreggel harapja meg áldozatát akkor vámípr lesz belőle. De csak fél. Mirella azért tud itt dolgozni, mert őt nem vonza annyira a vér, mint egy normális vámpírt... Ezért is ő csak egy ápoló, de most mindnekire szükség van a műtéteknél. Egy sóhajjal annyiban hagyta. Hozta a fertőtlenítőt, és egy kenőcsőt, és a gézt. A szakadt pólót leszedte afiúról, majd letisztította a vágást a hasán, viszont mikor látta Matsu arcát felsóhajtott.
-Szeretne inkább kint lenni? -kérdezte mosolyogva.
-A Nyaka még ennél is roszabb lesz...-mondta halkan.
|
*Nagyokat pislogva hallgatta végig Mirellát. Ennyire részletesen azért nem akarta tudni, mi is történt. Nem akart belegondolni abba, hogy mennyit szenvedhetett a fiú. A szívében fortyogó düh csak egyre nagyobb lett emiatt* -Ne aggódjon, lesz aki elkapja, abban biztos lehet...*sziszegte mérgesen, majd amíg a doktornő elment a tűért és gyógyszerért odahajolt Haruhoz és egy puszit nyomott ajkaira* -Ne aggódj Haru! Nem nyugszom addig, míg ki nem csinálom azt a barmot....*mondta, majd mikor belépett a doki és ismét megkérdezte mi történt nagyot sóhajtott*...jobban elmondta, mint ahogy én tudom...már így találtam rá, sokkal többet én sem tudok mondani...*válaszolta kurtán, nem nagyon akarta a doktronő orrára kötni, mi is zajlik az életükben. Felpillantott, mikor kiejtette a hasonló szót.* -Pont azért, mert hasonló, mint én értse meg, hogy nem mondhatok többet! Csak gyógyítsa meg kérem! Hagy maradjon a kilétünk is rejtély...és az is, hogy itt jártunk egyáltalán...*óvatosan lette Harut*...vigyázzon rá....*szólt elkeseredett hangon. Nagyon bántották a történtek és az, hogy Harunak újra szenvednie kellet. Veszettül ideges volt Ryanre, amiért megmerte harapni a fiút...de most csak egy fontos dolog volt a számára...hogy Haru felgyógyuljon*
|
Mirella
Szemöldökét felhúzta egy sóhaj kíséretében.
-Ha olyan szorosan tartja akkor tuti, hogy levegője sem lesz...-mondta kicsit aggódva, de mosolyogva.
-Öhm..a hasfalán elég szép vágások vannak, na meg a nyakán. A harapás is igen szépen el lett rejtve, és igen szenvedett. úgynézki elég sokat...-mondta egy szusszal végig a dolgokat. Nagyot sóhajtott.
-Hát..A kezén és a lábán látok pár horzsolást, megkötözhették. A támadója valami pszichopata vadbarom lehetett. Miután a nyakát megesebesítette utánna kíméletlenül a sebbe harapott...
-Hogy, miért azt én nemtudhatom...de azt aki ezt tette el kell majd fogni mindenképp.
Mondta, majd felkelt a székből és elment az iródájába. Kivett onnan egy injekciós tűt, meg a neki kellő orvosságot. Miután visszatért, megfogta a fiú csuklóját, majd lassan megszúrta. Miután beadta neki az orvosságot, egy ütemes légzést lehetett hallani a fiú felől.
-Nos, ez enyhíti a fájdalmát, és kiüti őt egy időre, amíg kitisztítom a sebét...-mondta.
-Nade...mi is történt?-nézett fel a férfire.
-Apropo Mirella vagyok és te? Ja amugy, nyugodtan elmondhatod, én ugyan nem vagyok olyan mint te de legalábbis hasonló...-mondta mosolyogva. Ezt nemkívánta részletezni. Maximum ha megkérdik tőle a dolgot.
Majd várta, hogy Matsu letegye a fiút, hogy megnézhesse a sebét, és a válaszokat.
|
*Megörült mikor meghallotta Haru hangját. Az sem érdekelte, hogy lehülyézte, csak boldog volt, hogy megszólalt* -Egy frászt megyünk... addig nem, amíg nem vizsgált meg valaki és...Haru...kölyök, hallasz még? *rémült meg újra, mikor a fiú ismét elvesztette eszméletét. Idegesen nézett a tehetetlen nővérre, majd mikor valaki megszólította és megragadta karját kérdés nélkül követte. Furcsa pillantásokat vetett a doktornőre, elég zakkantnak vélte, de ahogy benn leült vele szemben Haruval a karjai között megértette, mire is ez a nagy húhó a vérző betegek ellen. De a legkisebb gondja is a doktornő kiléte volt* -Komolyan megsérült? *csak ezt tudta kinyögni aggódó hangon a nő kérdésére* -Nem lesz baja, ugye? Helyrejön? Mi az, hogy a fájdalom miatt? Nagyon szenvedett? *sápadtan ült karjaiban a fiúval*
|
A nagy kiabálásra megrezzent, majd lassan felnyitotta a szemét.
-Hülye...-mosolyra húzta száját-menjünk már haza...-nyöszörgött, és félve a fiúhoz bújt, majd újra elnyelte a sötétség...
Mirella*A doktor*nő
-Jeszzus!-ordította a betegnek akinek a karjában egy vasdarab volt. Kikerekedett szemekkel bámulta. ő nem a műtétekre vállakozott. Gyorsan körbetekintett, valaki olyanért akit jobb esetben nem kell operálni. Ekkor megpillantotat a terem közepén ordítozó srácot.
Azonnal odaszaladt hozzájuk.
-Gyertek kérllek!-mondta köynörgő szemekkel, miközben figyelte ahogy a főnővér még több orvost keres. Megragadt a a fiút, majd behúzta az orvosi rendelő egyik részébe amiben a nem sújosan sérültek voltak, így senki sem volt itt. Nagyot sóhajtott.
-Ez meleg volt!-mondta, majd a fiúkra pillantott.
-mond, hogy nem kell operálni kérlekkkk....-nyöszörgött a nő, miközben végigmérte a férfi karjaiban lévő fiút.
~Szeretlek istenem!~Mondta, majd a szívére tette a kezét.
-Nos, azt biztos, hogy nem kell, akkor gyertek!-mosolygotta nő, majd bement az orvosoknak való részlegre kötszerért, és tűért, majd mikor visszajött a fogával hozta a kötszert, mivel a két kezében a szék volt. Letette a cuccokat, majd mutatta a fiúknak, hogy üljenek le az ágyra, ő pedig leült, de még azelőtt a két srácot akik láthatóan csak kíváncsiskodtak kitessékelte. Bezárta az ajtót, majd leült a székre.
-na végre! Istenem szétrobbana fejem! Nemlehet kint megmozdulni... Tiszta szívás, ha karambol történik... istenem... mindnekit operálnikéne... én pedig biztos, hogy nem vállalok oylanokat akiknek a vérét kell leszívni, meg iylesmi...ez undorító..br..-mondta, majd figyelte a fiút.
-megnyugodhat, csak elájult, ezt ránézésből tudom, plusz biztos, hogy nem a vérzés miatt, csak a fájdalom hatása..na de mi történt?-kérdezte. Nos...a nő direkt nem mondta miért nem vállal véres betegeket...
|
*Haruval a karjában futott be a kórházba. Yakuta és Will is vele tartottak, észrevétlenül próbáltak helyet találni, de ez a kísérletük sikertelen volt. Hatalmas tömeg volt, a folyosók is tele voltak sérültekkel, betegekkel. Bár leülni nem tudtak, de legalább nem tűntek fel a sok ember között. Matsu gondolkodás nélkül a nővérpulthoz futott. Az a nővérke volt szolgálatban, aki korábban is, mikor jöttek a gyógyszerért. Most ő is sűrgött-forgott, mikor megpillantotta Matsu rámosolygott és érdeklődve nézett rá, miután szemügyre vette a fiút.*
N: Nocsak, újra itt vagytok? Üldöz titeket a balszerencse? Mi történt?
M: Nem vicces...*szólt komoran*...sűrgősen kell egy orvos, aki megvizsgálja...komolyan megsérült...keríts valakit! *szólította fel aggódóan*
N: Igyekszem segíteni neked szépfiú! Matsuki, ha jól emlékszem...*kuncogott* De amint látod, nagy a zavar itt! Volt egy hatalmas ütközés, két busz koccant, rengeteg a sérült...nem tudom, mikor kerül rátok a sor...*mondta szomorkás hangon*
M: Micsoda? *csattant fel idegesen* Ha nem tesztek valami még a végén elvérzik nekem?! Mi az, hogy nincs szabad orvos és szoba? Milyen kórház ez? *kiáltotta, amivel persze magára is vonta a figyelmet*
|
-Gondoltam! *kuncogott, dobott egy puszit még a lánynak, majd a fiú után futott* -Lassabban hékás! Nem vagy még olyan jó formában! *kapta el kezét és ismét átvetette vállán, majd elindultak vissza a bárba*
/folyt. köv. Neinrain/
|
-nos,rendben...-mondtam miután Matsu végzett a beszéddel. Mikor odament a lányhoz kicsit lesokkoltam. Kicsit féltékeny lettem, de próbálatm nem mutatni.. Matsu mögöttt a lányra néztem aki leintette a bácsikát és matsut bámulta mint julia az erkély ajját esténként Rómeóra várva...
-öööö...Aham..gondolom..mit is kérdeztél?-kérdeztem hirtelen mikor végre feleszméltme elkezdtem nevetni hogy mekkora idióta vagyok..
-jah aham menjünk!-mondtam, majd felkeltem és sikeresen majdnem elhasaltam de hátsó lábammal hirtelen előre léptem és megtartottam az egyensújom, majd elkezdtem kifele sétálni majd kint megvártam matsut.
-Akkor menjünk!-mondtam, amjd elindultam mikor már Matsu is kiért.
|
*Megsimogatta a fiú fejét, ahogy látta megkönnyebbült arcát* -Két óra múlva lesz találkám a bárban! Úgy döntöttem, hogy még nem találsz lakást addig hozzám költözöl. Lakbér gyanánt majd rendben tartod a házad meg ilyesmi. Emellett folytatod a melódat a bárban, de csak azután, hogy rendesen felépültél. Most visszajössz velem, utána együtt hazamegyünk. Ellenvetés nincs. *zárta le röviden a dolgot és elindult a lányhoz*
M: Üdv újra szépségem! Hallottam magányos vagy nélkülem? Kit tisztelhetek benned? *elővette csábító mosolyát és megcsókolt a lány kezét. A nővérke persze majdnem elájult, hogy Matsu tényleg odament hozzá és így viselkedett vele>
L: Ö..a nevem...nos Leilanak hívnak! Hallom a barátod jobban van! Igazán meghatott, hogy te ápoltad! Örülnék, ha mellettem is lenne egy ilyen srác, mint te! *kacsintott a fiúra, miközben hajával játszott*
M: Én se panaszkodnék, ha egy ilyen lány lenne az ápolónőm, mikor beteg vagyok. *ment be a nővérpult mögé és a pult alatt megmarkolta a lány hátsóját. Leila szemei csillogtak Matsu szavai hallattán.*
L: Bárhol, bármikor szívesen ápolnálak! *hajolt a fiúhoz és a suttogta a fülébe. Közben megjelent egy beteg bácsika a pultnál és odaszólt a lánynak, hogy keresi az orvosát. A lány csak leintette.*
M: Menj csak, nehogy emiatt kirugjanak! Ha lesz időd ugorj be egyszer a Neonrainba és keresd a tulajt! Úgy megtalálsz! *nyomott egy puszit a lány ajkaira és visszasétált a fiúhoz.* -Mehetünk is! *mosolygott a fiúra és kezét nyújtotta neki* Még mindig csak áll és bámul, mi? *húzta vigyorra a száját*
|
-Oh..értem..-mondtam a Yakutás cuccra bár még mindig nem értettem, de tudtam ha tovább faggatom méginkább kiakad.
Mikor matsu elmondta amit akart valahogy megkönnyebbült és valami idétlen furcsa mosoly került ki az arcára amit nemtudott mire vélni --> :] majd leilára nézett aki még mindig csak ült és a hajával vacakolt.
Egy jobbik énem odament volna a lányhoz és elmondta volna neki az igazat, de valahogy semmi kedvem nem volt most odamenni. Viccesnek találtam a lány fáradozását...
-Mikorra kell visszaérned?-kérdeztem tőle hisz legalább emiatt ne legyen mérges, főleg hogy miattam vagyunk itt...
|
-Yakutanak túl nagy a pofája és azt hiszi, csak mert egyszer magkapta azt, amit akart, akkor már mindent megtehet! De nem ismer még rendesen, kár volt ezt tennie....*villant fel egy pillanatra vörösen Matsu szeme, majd a lányról hallott story kapcsán visszazökkent elmosolyodott.* -Akkor már értem, miért kelleti itt magát! Várj egy picit! Nem gond, ugye?! *hajolt oda a fiúhoz és a fülébe suttogta* -Ne aggódj, nem szeretem a lányokat! *kacsintott rá*
|
Megijedtem egy kicsit a csapástól. Én sem gondoltam erre így csak néztem rá.
-Miről járt el a szája?-és reméltem végre komolyan elmondja mi is történt-Jham értem okés..-motyogtam halkan majd egy sóhaj után belekezdtem:
-Öhm..Az a lány azt mondja szeretne veeld beszélni..-mondtam egy "igaz" mosoly keretében és Leila heves púderezése láttán már már majdnem abba is hagytam de folytattam.
-A neve leila és nagyon bejöttél neki..-mondtam és próbáltam mosolyogni ami ehlyette gy oylan mosoly jött ki amit még azok a fekete fehér sírós-nevetős maszkok is megirigyelnének...
|
*Idegesen huppant le Haru mellé* -Rá kell gyújtanom sűrgősen...*kotorászta zsebét, de nem tett magához cigit. Idegesen csapott a mellette ülő székre* -Mi az?! *förmedt rá a motyogó fiúra, majd hirtelen elszégyelte magát* -Ne haragudj! Nem veled van a gond! Csak le kell szállítanom 3 adag anyagot és Yakutanak meg eljárt a pofája....*dobogott idegesen lábával* -De kiváltottam a gyógyszered, szóval legalább te rendbe jössz! *próbált mosolyt erőltetni az arcára* -Nos, mit szerettél volna mondani? *majd felpillantott és meglátta a nővérkét* -Beszélgettetek? *intett a lánynak*
|
Haru látta Matsut mikor megjött megkérdezte.
-Mi az? Elég rossz hangulatod lett hirtelen mi történt?-kérdezte miközben látta leila heves haj dobálását amitől kicsit elfintorodott. Furcsa érzés kerítertte hatalmába és már nemvolt annyira ínyére elmondani Matunak amit Leila akar.
-Izé Matsu..-kezdtem kicsit idegesen.
|
*Átsétált a gyógyszetárba, végigállta a sort, kiváltotta a gyógyszert és már el is indult visszafelé. Megcsörrent telefonja, felvette.*
J: Szevasz Matsu! Megkaptam a múltkori anyagot! A mozi tényleg jó találka hely! Kellene egy újabb adag, sőt, kapásból három! Mikor tudnál szállítani?
M: Oh, szevasz Jacko! Örülök, hogy tetszett! Most dobtuk piacra ezt a fajtát, ezek szerint nagy sikere lesz. Folyamatosan kapom a szállítmányt, akár többet is tudok átadni, ha kell! A mozit pedig felejtsük el...vagy tudod mit?! Gyere el te magad máskor! Már így is legalább ötször felültették te seggfej! Ideje megmutatkoznod, nem gondolod?!
J: Na, ezt kikérem magamnak! Bár igazad van, nem tartottam a szavam ami ebben a szakmában szent! Rendben, ezért a szállítmányért én magam megyek! Hallom szereztél egy bárt...ott találkozhatunk?!
M: Ja, jó volt a ráhatásom a korábbi tulajra! Kitől hallottad? Igen, két óra múlva találkozhatunk ott! *már át is ért az utca túloldalára és belépett a kórházba*
J: Yakuta pletykálta el...meg megemlítette a kis etye-petyéteket is! Nem hittem, hogy beadod neki a derekad!
M: Mit mondott az a barom?! *torpant meg és bár látta Harut, intett neki, majd megállt egy kicsit* Ne higy el neki semmit! Tudod, mekkora szája van! Két óra múlva beszélünk! Most dolgom van! *csapta le a telefont és idegesen lépkedett vissza Haruhoz*
|
Mikor Matsu elment a nővérke valóban odajött hozzám.
-Szia!-köszönt nekem, mire bólintottam.
-Mostmár minden rendben?-kérdezte mire úgyszint bólintottam.
-A barátod?-kérdezte én pedig bólintottam hisz nagyon jó barátom volt matsu..vagy több annál...ezen inkább nem agyaltam mert a nővérke megszólalt.
-És nemtudod véletlenül van-e barátnője?-kérdezte csillogó szemekkel mire sóhajtottam és fejemmel nemet intettem, mire a lány csalódottan sóhajtott.
-De attól még szerinted lehet nála esélyem?-kérdezte mire bólintottam egyet hisz mást nem tehettem.
A lány elmosolyodott.
-Hogy hívják?-kérdezte.
-matsu-mondtam.
N:És betudnál neki mutatni?
H:Hát, nemtudom..
N: Oh tényleg még nem is mutatkoztam be...A nevem Leila és a barátod nagyon helyes..kíváncsi lennék hány éves..-mondta elgondolkozva mire kicsit sóhajtva morogva válaszoltam:
-Na arra énis..-mondtam, egy fanyarú mosollyal...
-Akkor be tudsz mutattni neki?
H:Szerintem igen...
N:Köszi!-mondta a nő, majd megborzolta a hajam és visszament a hejére és ott megigazította ar uháját és úgy várt a székében ülve mint egy manöken... Elfintorodtam. Kicsit csalódott és féltékeny voltam de azért megteszem amit kért Leila ha matsu visszajön, hisz bunkó lennék ha nem tenném...
|
-Köszönjük doki! Már mint doktor úr! *intett Matsu és segített lekászálódni a betegágyról Harunak* -Ne aggódjon, nekem nem tud nemet mondani. Viszlát! *köszönt el az orvostól, aki egy jó bullással intette őket útjukra. Kinn leültette a fiút a korábbi helyükre.* -Add csak ide azt a papírt! *vette ki a fiú kezéből* -Ez valami gyógyszer! Akkor ezt ki is váltom! Szemben van a gyógyszertár, maradj addig itt! Meg leszel, ugye?! Beszélgess a nővérkével! *mutatott a pulthoz* -Szerintem nagyon aranyos!
|
[70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
