[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 Haru úgy fél óra mulva kezdett magához térni. Elkezdett fuldokolni, majd a nyakához kapott mire felnyöszörgött, hátára gurult és úgy feküdt. Hirtelen eszébe jutott, hogy egy bárról beszéltek épp mikor elájult. Nagyon remélte tévedett és nem a neonrain ról volt szó.
~francba a munkám...~ Mint villám csapott át az agyamon a dolog. Kivettem a szebemből a teelfonom. Még pont időben. Fél óra múlva kezdődik a múszakom.
~Jesszus..~Lélegeztem mélyet. A csaphoz hajoltam, de elszörnyedtem. megigazítottam koszos és csappzott hajamat, majd megigazítottam ruhámat, majd megmostam az arcomat és mikor fejemet fel emeltem elborzadatm. A kéznyom még mindig ott vöröslött. Szerencsére a ruhán volt még egy gomb amit ha begombolok eltakarja a nyakamat. Megpróbáltam lépni egyet, de összecsuklottam. Megint feltornáztam magam, majd elkezdtem szaladni a munkába. Ha elkések és kirugnak akkor nem lesz pénzem kifizetni az albérletet...
|
-Igen, ahol szoktunk és most már a tulajt kereheted. Nem, úgymond jó a meggyőzőkém és sikerült "megállapodnom" a korábbi vezetővel. A részleteket majd ott, ha nem haragszol...befejezném a tusolást. Viszlát Yakuto-san. *Tette le telefonját és visszafordult a fiúhoz.* Szóval, hol is tartottunk?! *Majd meglátta a lábainál kifeküdt fiút.* Ébresztő kölyök, még nem végeztem veled! *Rúgott bele, de semmi reakciót nem kapott válaszként. Lehajolt hozzá és kitapogatta pulzusát. Még él, állapította meg, majd a zsebébe lévő késért nyúlt.* "Milyen könnyedén végezhetnék most vele..." *Nyúlt torka felé, majd elmosolyodott és nevetni kezdett* "De az nekem nincs ínyemre. Több gondom lenne eltűntetni innen a hullát és valószínűleg úgy sem találkozunk többet." *Megemelte a fejét és mégegyszer alaposan szemügyre vette az arcát* "Mindenestre jól elszórakoztam vele és ritkán beszélnek nekem vissza, szóval külön élvezet is volt. És a vére sem volt olyan rossz...de remélem, hamar elteszi valaki lábalól. Idegesítő fazon." *Állt fel mellőle és könnyedén kisétálva a mosdóból ott hagyta a földön felvő fiút*
|
Kezdett minden elhomályosulni, mikor valakinek elkezdett csörögni a telefonja. Hirtelen a fiú elengedte mire ő a földre zuhant. Szinte levegőt sem vett. Piciket lélegzett. A fiú kéznyoma még égette őt. Nem igazán értette ki beszél a telefonba de nem hitte, hogy a fiú az. Mégis ő beszélne ilyen kedvesen? Ah.. Nemtudott megszólalni se, és a mozdulatok amiket tenni akart valahogy nem jöttek. Nemtudta miért nem érezte a végtagajit. Mindene fájt. Szörnyen sajgott tüdeje és szíve egyaránt. Próbált levegőt venni, de úgyérezte égeti őt már a levegő is. Szemei még épphogycsak nyitva voltak. A beszélgetésből csak a bár és a több szót sikerült kivennie.
~Bár... neonrain? Csak az van a közelben...Ott dolgozok...~ nem bírta tovább oldalra dőlt szemi lecsukódtak és elájult...
|
*A dühtől szemei is vörösödni kezdtek, nem engedett a szorításból, tudta, hogy hamarosan talán így végez is a fiúval.* Most legyen nagy a szád kölyök! *Vigyorodott el kajánul és kész volt megölni a srácot, mikor megcsörrent a telefonja a zsebében. Rosszalloan kapott zsebéhez, majd visszapillantott a fiúra, aki már alig volt magánál. Elengedte nyakát, ahol most az ő kéznyoma vöröslött és a fiú össze is csuklott előtte.* -Várj egy kicsit kérlek! *Szólt neki fenhéjázóan, majd felvette a telefont.* -Áh, moshi-moshi Yakuto-san! *szólt bele élettelien és mosolyogva a telefonba és hátatfordított a fiúnak* Igen, minden rendben a szállítmánnyal. Többet? Hogyne, de mivel ilyen rövid idő alatt kell beszereznem kissé drágább lesz. Nem gond? Akkor a bárban találkozunk *pillantott órájára* mondjuk két óra múlva. Nem, most nem megy, épp ... fürdök. *türte el vizes hajtincseit szeméből*
|
Megrémült mikor a fiú közeledni kezdett, majd mikor a torkát kezdte szorítani elkezdett köhögni szó szerint fuldoklott. Egész testében meg remegett, majdnem sírt, de próbált nem sírva fakadni mégis fájdalmában és levegő hiányában pár mégis kigördült.Nemigazán volt biztos benne mit is tegyen, megpróbált kiszabadulni, de nem ment neki akárhogyan próbálta magáról leszedni a fiú kezét az olyan erővel szorította, hogy még harapófogóval is alig lehetett volna leszedni onnan. Felnyöszörgött, szemeit nagyra nyitotta miközben feje felfelé nézett. Még pár könnycsepp és már alig volt magánál. Nem kapott levegőt...
|
-Mi van?! "Ez tényleg meg akar halni. Volt képe visszaszólni nekem ilyen hagnemben?! Vagy nagyon őrült vagy végre összeszedte minden bátorságát...de nem jó emberrel kezdett ki" *Fortyogott magában és elindult a fiú felé* Lehet, hogy tényleg igazad van, én voltam a hülye, hogy már a legelején nem öltelek meg. Vesztegettem az időmet rád, de had mondjak valamit...*mikor odalépett elé megragadta a nyakát és a falhoz nyomta* A szememben nem vagy így sem több egy semmirekellő söpredéknél. De legalább az utolsó tettedet méltatni lehet valamire. *Szorította egyre jobban a fiú nyakát*
|
Mivel a fiú pont az előbb mondta róla, hogy gyáva és gyenge és egyéb sértésekkel bombázta ezért esze ágában sem volt elmenni. próbált bátorságot venii és még mindig ott ált ahol az előbb.
~Kifog nyírni...~Gondoltam magamban és elkezdtem azon gondolkozni, hogy tényleg jobb lenen most elfutni. magában elgondolta ezt az alternatívát. Simán elslisszolna, na de... Kezdett félni és nemigazán volt bátorsága bármi mást tenni. ha most bocsánatot kér akkoris ugyanaz lesz mint előbb és megint gyávának fogja mondani őt bár tényleg elehetséges, hogy az hisz mindig mindnekinek hagyta, hogy azt tegyen vele amit akart mert félt. Nyelt egyet bátorságot gyüjtött, majd elkezdett beszélni*
-Tegyél azt amit akarsz, de ne felejtsd el, hogy nem én hanem te kezdtél el velem cseverészni és nem öltél meg, azt se, hogy nem én voltam az aki összekevert egy futárral és nem én fröcsköltelek először képen.-mondta mostmár bátrabban, de még mindig igen félt. Meg akarta mutatni, ha kinyirja is, hogy márcsak azért sincs igaza.
Ennél a pontnál megállt és nem mondott semmit egy picit remegett bármennyire is tartotta magát és próbált erősnek látszani...megint csak az ajtót méregette, majd megint letett róla.
~Meg is haltam...~Mondtam szinte magamnak és a fiúra néztem.
|
*Megrászta a fejét, rosszul érintette a víz, úgy érezte, mintha a saját szavaival öntötték volna nyakon. Mérgesen nézett fel a fiúra, majd dühösen motyogni kezdett.* Ezzel megástad a sírod kölyök! "Hogy volt mersze ezt tenni? A fene vinné el azt a parcet, mikor összekevertem a futár sráccal és nem végeztem vele rögtön. De talán megijedt a szavaimtól és eltűnik innen. Akkor minden megoldódna egyszerűen..."
|
*Itt betelt neki a pohár. A csaphoz sétált. Megnyitotta majd vizet gyüjtött, mint a fiú elöbb aztán a fiú arcába öntötte. Mérgesen nézett rá.*
-Ezt az elöbbiért!-mondtam, majd karbafontam a kezemet, próbáltam nem remegni, az ajtóra pillantottam.
~ Ha most elmegyek gyávának fog nézni, de ha maradok akkor leordítja a fejem...~ Gondolkoztam, végül a szemeibe néztem és próbáltam erős lenni.
|
-Egy frászt sajnállak én! *Csapott vissza* Nem kenyerem, ha valaki így áll a dolgokhoz. Mondjuk azt, hogy inkább utálom, ha valakit ellep az önsajnálat. *Ütött bele a falba maga mellett* Ha ennyire bajod van az életeddel, miért nem vetsz magad véget neki?! Bár talán az az a határ, amit ha átlép valaki nevezhető szánalmas lénynek...
|
*Jeges borzongás futott végig rajtam.
-Nem én kértem, hogy sajnálj!- mondtam kicsit erősebb hangon.
felkeltem a földről és így csak álltam ott. legszívesebben a csaphoz mentem volna és ugyanazt csináltam volna vele mint ő velem, de nem mertem megtenni. Ahogy nézem, most amúgy sincs jó hangulatában... A földet néztem közben pedig magamban azon gondolkoztam, valyon mit tenne ha megtenném azt amit ő az előbb. A mosdóra pillantottam. *
|
-Látod, erről beszéltem! *Folytatta éles hangon* Arra sincs erőd, hogy kimond, mit is akarsz és érzel. Csodálkozol ha kihasználnak?! Nem tudom, mi történt veled korábban, de nem ragadhatsz le minden múltbéli eseménynél. Nem te vagy a világ legszerencsétlenebb embere, nem csak veled bánt el csúnyán a sors... "Mégis miért mondon pont én ezeket neki?! Mintha magamat osztanám le az ő személyében...*
|
A fiú durva hangjától visszahajtotta fejét kezeire, majd szemeit lesütötte.
-Sajnálom...-mondtam.
-É-Én csak...-mondtam. Nem mozdultam a fal mellől. Nemigazán tudtam erre mit mondani.
~ Igaza van... ~ Gondolkoztam és szörnyen éreztem magam.
|
"Szedd össze magad Matsu! Ez már mind elmúlt, csak egy emlék, nem a te hibád volt... ő volt a hibás." *Győzködte magát és egy nagy levegővétel után felkelt a földről* -Amíg magadon sem tudsz segíteni, hogy tennél bármit is másért? *Kérdezte kissé durván annak ellenére, hogy fiú kedves volt vele.*
|
-Igaz..-mondtam és elmosolyodtam.
Mikor megláttam a fiú szomorú ábrázatát lesütöttem szemeimet.
-Minden rendben?- kérdeztem tőle majd figyeltem kicsit.
- Nagyon lehangolt lettél hirtelen, tehetek valamit?-kérdeztem tőle, mert szerette volna kicsit feldobni a fiút.*
|
-Pont az életed az, amire vigyáznod kellene, bármi áron meg kellene védened. Mert ameddig élsz az lehetsz, aki akarsz és tehetsz bármit, amit szeretnél. A halál után az már nehéz lenne... *Folytatta monológját még mindig lesütött szemekkel.*
|
*Mikor a fiú összeborzolta a haját meglepetten tekintett föl. Örült, hogy van valaki akivel beszélgethet. Rámosolygott.*
-Valami gond van?-kérdeztem meglepetten, hisz a fiú eddig teljesen másképp viselkdett és most kicsit bánatosabb is volt. Nem mintha bánná, hogy a fiú most nem olyan elelnséges.
- Vámpír...- motyogtam, majd sóhajtottam.
- Gondolom te is észrevetted, hogy nemigazán vagyok olyan mint egy átlagos vámpír, hát pont ezért már nincs is túl sok dolog az életemen kívül amit elvehetnek tőlem...-próbáltam mosolyogni.
|
*Gondolataiban valahol máshol járt, egy régi emlékkép játszódott le előtte. Arcára volt írva a gyötrődés és a düh is egyben, majd próbálta visszarángatni magát a mostani helyzetébe és kinyújtva a kezét a fiú feje felé összeborzolta haját egy erőteljes simogatás közepette.* -Nem szabadna ennyire hagynod magad kölyök. Egy nap úgy fogsz járni, ha így, tálcán kínálod fel magad, hogy többet nem lesz olyan, amit elvehetnének tőled. Vámpír lennél vagy mi a szösz, védd hát meg magad! *oktatta ki, bár hangja kevésbé sem volt olyan határozott, mint az elején, szemeit is lesütötte, miközben a fiúhoz beszélt*
|
*Mikor leszállt róla ő is feljebb kúszott a fal mentén. Térdeit felhúzta és átkarolta kezeivel, majd a fiúra pillantott. Erre nemigazán tudott mit mondani. Csakis kérdések villództak agyában.*
-Milyen?-kérdezte és ezt arra értette, hogy a fiú az előbb azt mondta "a tied nem oylan" ezt pedig ő nemigazán értette.
-Köszönöm...-suttogta kicsit halkan, hisz legalább elengedte őt.
Lett volna még igen sok kérdése, hisz még egymás neveit sem tudták és az előző szituáció sem volt valami egyértelmű Harunak. A fiú gondterhelt pillantása láttán nem is mert volna többet kérdezni. Bár a fiú is csak kihasználta ez most más volt...*
|
-Egyszerűen azért nem haraptalak meg, mert nem kell a véred. *Jelentette ki kissé rideg hangnemben, ami talán lenézően is hatott, de nem úgy szánta.* A tied nem olyan....*simított végig a fiú orcáján, majd leszállt róla és fejét fogva nekidőlt a mellettük lévő falnak egy nagy sóhaj közepette* "Rég nem kívántam meg így a vért, közel voltam ahhoz, hogy újra a fogam mélyesszem valakibe. Képes lettem volna elveszteni a fejem egy kölyök miatt..."
|
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés