[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 *Haru kinyitotta szemeit.
-Miért nem haraptál meg?-kérdezte halkan és a fiú szemeibe nézett amitől kicsit elpirult. Elmosolyodott bánatosan.
-Megaharaphatsz nem zavar..-mondta neki, hisz már oly sokan kívánták vérét az évek során, hogy már a neveket sem tudja.
Ki akarta mondani azt is, hogy Köszönöm, de nem tudta volna eldönteni mit szól hozzá a fiú így továbbra is bánatosan tekintett fel rá.
Kicsit örült is, hisz a fiú igen kedves volt vele és így még nem tett vele senki. Aki csak megkívánta elvette vérét és senkisem mondot köszönetet, vagy bármit. szíve még mindig hevesen vert.
|
"Ez az illat.... és az íze a számban... mámorító... édes...." *Cikáztak a gondolatok a fejében, ahogy a fiú nyakát nyalogatta. Már megjelentek szemfogai is és épp készült rávetni magát a fiú nyakára, aki szabad utat hagyott neki, mikor is felpillantott rá és meglátta arckifejezését. Mintha hideg zuhanyként érte volna az a beletörődés, amit a fiú tanusított a helyzettel szemben. "Nem kívánhatom a vérét...azóta nem kell senki vére....hisz senkié sem lehet olyan, mint az övé volt." *Törtek rá az emlékek, amik pillanatok alatt visszazökkentették. A fiú arca fölé hajolt, megcirógatta arcát és megszólította." - Nyisd ki a szemed! Nem kell a véred, nem foglak bántani.
|
Kezdett rádöbbenni mit is akarhat a fiú. Szíve kihagyott az ütemet.
~Tényleg...Az előbb elharaptam a nyelvem~Tágra nyílt szemekkel nézte a fiút. Nem moccant. Hagyta, hogy a fiú tegyen vele amit akar. Kicsit üveges tekintettel figyelte a fiút, ahogy egyre többször csókolja meg, majd a nyakát veszi célba. Megszólalni sem mert így csak megdöntötte fejét. Még mindig nem szólt. Már többször harapták meg, így teljesen természtesen jött neki, hogy megbillenti a fejét. Tudta jobban jár azzal, ha enged neki, mert a fiú ígyis úgyis szeretett volna a véréből. Becsukta szemeit, majd várta a harapást.
|
*Újabb csókokat csikart ki a fiúból, amivel még többet és többet akart, hiszen a vér a nyelvén kezdte megbolondítani. Ahogy elengedte ajkait nyakát kezdte el csókolgatni, majd nyalogatni.* Csak egy kicsit adj nekem...*suttogta továbbra is*
|
*Mikor a fiú elengedte, már épp kezdett volna fellélegezni amikor is a földre döntötte.
-Engedj el!-suttogta kicsit félősen, nem mert hangosabban beszélni. Próbált kiszabadulni, de a fiú felette volt így szinte lehetetlenség volt bármerre is elfutni. Még azelött visszarángatta volna a fiú minthogy egyeltalán megmozdulna.
-M..Mit?-néztem rá kicsit szégyenlősen.
Akart volna még pár doglot mondani többek között azt, hogy~ A nevedet sem tudom, engedj el...~ De nyelt egyet és megse moccant. A hideg futkosott a hátán. Könyörgő tekintettel nézett a fiúra.*
|
*Matsunak esze ágában sem volt leállni, hazudott volna, ha azt mondja, nem élvezi a helyzetet és a fiú kiszolgáltatottságát vele szemben. Ráadásul világ életében imádott szórakozni az emberekkel és azok érzéseivel, Harut pedig kifejezetten édesnek találta. Elengedve karját megragadta a fiú derekát és könnyedén a földre döntötte. Csak ez után érezte meg a vér illatát, ami kifejezetten izgatni kezdte. Nem az volt, aki elveszti a fejét egy csöpke vértől is, hiszen a mindennapi utcaharcok során nem egy embert sebesített már meg, így lassacskán hozzászokott ahhoz, milyen is ellenállni a szomjúságának. De sosem utasított volna vissza egy ilyen lehetőséget. A fiúhoz hajolt és a fülébe suttogta: Add nekem. Ezt követően megnyalta felső ajkait és vadul, akaratosan csókolta meg a kipirult srácot.*
|
*Kicsit a fiúra pillantott, majd mikor amaz elhúzta őt a tükrök közeléből kicsit félve pillantott újra rá.
-M...Mi?-nézett rá, majd mikor összefogta a kezeit és megcsókolta kicsit még mindig bátortalanul meredt a fiúra. Megint elvörösödött. Mikor végzett lihegve nézte a fiút mivel már telejsen elfogyott a levegője. Azután mikor a fiú benyúlt a pólója alá felsóhajtott, de azonnal a nyelvére harapott ami elkezdett vérezni.Elkezdett ficánkolni, hisz semmilyen körülméynek között nem akart tovább menni. Megpróbálta kiszabadítani a kezeit, de sikertelenül. Újra lenyugodott és a fiúra pillantott kicsit könyörgő szemekkel, hogy álljon le. Még mindig vizes volt így a ruhái testéhez tapadtak, ahogyan a haja is. Gyorsan vette a levegőt és ki is pirult. Igen édesen nézhetett ki a maga módján.*
|
-Utálom, ha nem néznek rám! *Jelentette ki sértődötten, majd beljebb húzta a fiút, el a tükrök közeléből. Nekinyomta a falnak, kezeit megragad, azokat összefogta feje fölött egyik kezével és egy vigyor után megcsókolta. Csókjukat addig húzta, míg levegőjük engedte, miközben másik kezével benyúlt a fiú polója alá és simogatni kezdte derekát.*
|
Még jobban elpirult bár ennél jobban nemigazán tudott vörösebb lenni. Hagyta magát. Nem szólt egy szót se csendben rajzolt kicsi köröket a lábával a csempére. Szemeivel még mindig a tükörre próbált koncentrálni. Nem mert a fiúra nézni.
|
"Naív kölyök...de kifejezetten édes a tudatlansága...Édes?? Miket beszélek?! Inkább megérdemelne egy kis játékot..." *Visszafordította maga felé a fiú fejét* -Itt vagyok, ott max a hátam tükörképét látod. *Megsimította arcát és egy pusyt nyomott az ajkaira*
|
Elvörösödött.
-Én..-kezdte-Nem is azt mondtam!-elfordította fejét, madj a tükröt bamulta merdten mintha valami igen érdekes dolog lenne rajta.
A fiú jóval nagyobb volt nála így a kiutat telejsen eltakarta előle. Nemszólt többet a tükröt bámulta még mindig.
|
*Próbálta elrejteni meglepettségét és kuncogását, több-kevesebb sikerrel* Te most komolyan egy csókból csinálsz ekkora ügyet? *Majd ravasz mosolya jelent meg arcán* Csak nem tetszett?
|
*Arca megint piros lett. kezeit kezdte el tördelni. Nagyot sóhajtott majd lecsukta szemeit, hogy legalább ne kelljen a fiú szemeibe néznie.
-A...-kezdte-Csókról...-mondta halkan de tisztán érthetően és várta, hogy a fiú tegyen valamit elmenjen vagy bármi más, csak így ez igen kínos volt neki.*
|
-Igen, különben felgyulladt volna az arcod! *mondta ridegen, de magában jót nevetett az egész szitun. Közeledni kezdett a fiú felé és a falhoz szorította, majd eltűrte arcából a hajtincseit és így szólt hozzá szúrós tekintettel* -Azt hittem az erőviszonyokat tisztáztuk az elején. Tudni akarom, miről beszéltél, mert én ugyan nem vettem el tőled semmit se. *szólt fenyegetően*
|
-Wáh..-mondta, majd megint majdnem hátraesett a víztől. letörölte az arcát, de a haja arcára tapadt és mindene elázott. Végignézett magán.
-Ezt muszáj volt?-kérdezte halkan és figyelte ahoyg csöpög a víz a pólójából.
-Éhn..-mondtam-Semmi-Semmit sem mondtam..-moytogtam széygenkezve.*
|
*Végignézte a fiú szerencsétlenkedését és kínlódását, majd vöröslő arcára pillantott.* "Ez a kölyök nagyon furi, de szórakoztató. Ami ritkán mondható el egy vámpírra..." *odsétált a csaphoz megnyitotta és alátartva két kezét vizet gyűjtött, amit aztán a fiú arcára locsolt.* -Mondtam, hogy úgy beszélj, hogy értsem is! Szóval, mi a frászról beszéltél itt nekem az előbb?
|
*A földet bámulta. Kicsit elpirult és nemigazán akarta vagy merte megismételni a mondatát. Felnézett a fiúra. Kinyitotta a száját, hogy újra elmondja majd mégse szánta rá magát és újra a földet nézte.
-Semmi...-mondta kicsit halkan de már hangosabban mint az előzőt.
Az ajtónak támaszkodott, csak elfelejtette, hogy nyitva van az ajtó így az kinyílt ő pedig hátraesett. fejét beverte a Wc-be.
-Nyah~-nyögött fel kicsit,majd feltápászkodott a földről.Mintha misem történt volan sétált visszza kicsit szégyenkezve és még vörösebben mint eddig a fiú mellé.*
|
-He?? Miről beszélsz? *nézett rá furcsán, nem igazán esett le neki, mit is akart a fiú az előbb mondani, főleg, hogy csak annyit értett belőle ,,és te elvetted"*
|
*Kicsit visszatért az élet belé, majd megpróbált felkelni, de csak visszaesett. Mikor végre sikerült megkapaszkodni a wc ajtajában remegő lábakkal állt a fiú melett.*
-Deh...-moytogta újra-Ez volt az első és te elvetted...-mondta olyan halkan, hogy szinte már remélte a fiú nem hallja meg ezt az igen zavarbaejtő mondatát. Megrázta a fejét ezzel jelezve, hogy ígyse úgyse mondaná el senkinek*
|
"Lehet, hogy most még rosszabb helyzetbe hoztam...de legalább már nem bőg..." *vakarta tarkóját, majd odalépett hozzá és legugolt elé* Nem öllek meg, nem szokásom szívességet tenni senkinek sem. Már pedig te meghalni akartál, nem én leszek az, aki a kedvedre fog tenni! *Tért vissza rideg hangneméhez* De azt ajánlom tartsd a szád! Vedd úgy, hogy nem is találkoztunk és akkor a jövőben nem lesz semmi gondod!
|
[120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés